Oldal kiválasztása

Csütörtökön alkalmunk nyílhat arra, hogy uraljuk érzelmeinket. Itt nem az elfojtásokat vagy tagadásokat értem, hanem az érzelmekre való rálátást, a megértést, és az érzelmek erejével való bánni tudást. Leírni sem egyszerű, megvalósítani sem az.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

Vágyaink testet öltésében most fontos szerepet játszik egyfelől a lélek, másfelől a múlt üzenete. Más szinten ismét várhatjuk olyan szereplők felbukkanását, akikkel elvarratlan ügyeink voltak. Igen, még az is lehet, hogy régi szerelmek térnek vissza azért, hogy tisztázódjanak, megbeszélődjenek. A múlt kísértetei csak addig aktívak, amíg el nem rendezzük hátramaradt dolgaikat. Akit egyszer sírba tettek, azt illik meggyászolni és elengedni, hogy továbbmehessen ő is, mi is. Igaz ez emberekre ugyanúgy, ahogy kapcsolatokra és érzelmekre.

Ebben a pár napban könnyebben harmonizálhatjuk családi dolgainkat, és ha voltak nézeteltérések, esetleg igazságtalanságok, azokat is fel lehet göngyölni és kitisztítani, hogy senkit ne fertőzzenek tovább.

Igen. Most is szabad használni az univerzális tisztítószert: a Szeretet mindent feloldó, gyógyító Fényét.

Trianon margójára: szép a főhajtás, szép a búsulás, szép a nemzeti gyász. De tudjátok, mit? Szerintem ennél sokkal szebb lenne, ha a nemzet végre méltóvá válna a Szent Koronához – ha már van nekünk ilyen. Mert ha a magyar nép a helyén van és a dolgát teszi (amit önként vállalt, senki nem kényszerítette), akkor önmaguktól begyógyulnak a méltatlanság sebei. Szerintem a bosszúvágy, a semmit észrevenni nem akaró, vak múltba révedés zsákutca. Persze szépek a dalok és lengenek a zászlók, ez felemelő… de ettől még nem tesszük a dolgunkat.

Trianonból nagyon sokat tanulhatnánk, ha elővennénk ősi rovásjeleinket, és a mindannyiunk lelkében megtalálható régi hitet. A vezérlőcsillagot, a vezérlő csillagzatokat, az égre írott eredetmondákat. És elkezdenénk fehér ruhában, tiszta szívvel, teljesen újból. Ahogy tőlünk elvárható, és ahogy nemzedékről nemzedékre megtagadjuk újra. Nem kell látónak lenni, hogy tudjuk: amíg menekülünk a sorsunk elől, addig gyepál a Végzet. Olvassátok el a Jónás-mesét. Tanulságul szolgál nekünk, magyaroknak. Ha már a saját meséinkből képtelenek vagyunk tanulni.

Pálcák a kézben, áldás az úton.