Miért beszélünk olyan sokszor a koncentrációs gyakorlatok fontosságáról? Azért, Kedvesek, mert a koncentráció ugyanahhoz a princípiumhoz tartozik, mint az idő, a ritmus, a tapasztalás (és még sokan mások).
A mai világra minden szinten az elforgácsolódás, aprózódás jellemző. Figyelmünk számtalan irányba spriccel minden pillanatban, divat a multitasking, és nem is civilizált ember, akinek már csak egy telefonja van, és abból az egyből is mindegyik oktalan. Mostanában sokszor horgad fel negatív élményként, hogy a mindent egyszerre akarás közben, a mindenbe belekapás közben, mialatt esélytelen küzdelmet vívunk azért, hogy megfeleljünk környezetünknek és a ránk aggatott címkéknek – elfolyik az időnk.
Ott van például nyolcvan perc délután, munka után, tánc előtt. Ebbe akarunk belesűríteni egy egész hetet, ide kapunk, oda fordulunk, és eltelik az idő anélkül, hogy érdemben bármit csináltunk volna.
Ismerős? Ne féljetek, másnak is. Nekem is.
A jó hír az, hogy nem feltétlenül ott kell ezt a jelenséget gyógyítani, ahol a probléma felmerült. Próbáljatok ki egy nevetségesen egyszerű dolgot, és cselezzétek ki a lineáris gondolkodást az analógiák eszközeivel. Arra gondolok, hogy erősítsétek, fejlesszétek ezt a princípiumot más formában.
Az okkult gyakorlatok méltatlanul elhanyagolt, nagyon fontos szegmense a koncentráció mágiája. Aki folyamatos időzavarral, időbeosztási problémákkal harcol, ne vásároljon egy nyolcadik naptárat és egy negyvenedik órát, felesleges. Aki úgy érzi, hogy a fénysebességgel távolodó tennivalói árnyéka után lohol kifulladva, legjobb, ha megáll. És minden nap (minden áldott nap) húsz másodpercet egy tetszőlegesen kiválasztott koncentrációs gyakorlatnak szentel.
Különösen elvetemültek harminc másodpercet, és naponta kétszer.
(Koncentrációs gyakorlat variációkért kereshetitek a szerkesztőséget, de biztos vagyok benne, hogy kreatívan ki tudtok találni önállóan is nagyon jókat.)
Amikor kitartóan végzitek ezeket a gyakorlatokat, azt tapasztaljátok, hogy figyelmetek már nem szóródik olyan könnyen. Aztán később már kifejezetten nem szóródik egyáltalán. Az idősallangok pedig maguktól lekopnak. A tevékenységek és elfoglaltságok fűzése egyszerűbbé válik. Ha azt mondjátok: hat óra, akkor az hat óra és nem negyed hét. És így tovább. Apró győzelmek a mindennapokban. Több felszabaduló idő. Kevesebb feszültség. Ismét egy lépéssel közelebb az élet uralásához.
Mert a koncentráció magas szintre emeli a tudatos cselekvést.
Hát így.
Csak jusson eszetekbe: ez a praktika is csak akkor működik, ha alkalmazzátok.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
