fbpx

Blog

Segíts-Ég!

Az idei tavasz tisztítást hoz, szabadságot, radikális változásokat, gatyából kirázó sorsfordulatokat. Nagy általánosságban igaz az, hogy ha valakinek most unalmas az élete, akkor valamit benézett. Sokaktól hallhatjuk mostanában, hogy „rossz” dolgok történnek, csalódások, árulások, váratlan pusztulás döntenek romba családokat, kapcsolatokat, légvárakat.

Kegyetlen és szadista módszernek tűnhet ilyenkor, ha tükröt tartunk a szenvedőnek. Ezért aztán sokszor csak együttérzőn csóváljuk a fejünket, vagy utána merülünk a bánatba, az önsajnálatba, vagy – ami még rosszabb – a sajnálatba. Mert nem akarunk belerúgni a földön fekvőbe.

Kétségtelen, hogy a tapintat sokszor aranyat ér, szemszögünkre pedig nem mindig fogadókész a célcsoport.

Ha azonban valaki segítséget is kér, nem csak telekeseregni való üres füleket keres, akkor már nem szép dolog a könnyebb utat választva kórusban szidni a körülményeket meg a sanyarú gyermekkort. A segítségnek van egy olyan (idő- és figyelemigényes, sziszifuszi és sokszor fárasztó) útja, amely segít felgombolyítani, hogyan és miért került az útba az a szög, ami a vergődő ember talpán ment be és Achillesénél jött ki.

Ha sikerült azt a keserű (?) pirulát lenyelni, hogy életünkben mindennek mi vagyunk az okozói, a legnagyobb lépést már meg is tettük a gyógyulás felé. Amíg azonban ez nem történik meg, addig csak fogpiszkálóval almozunk állami disznótelepet.

140403

A “karmikus kaktusz” ideáját Paksi Zoltánnak köszönöm

Azért fontos ezt újra és újra észben (és szívben) tartani, mert most éppen annak van itt az ideje, hogy elénk kerüljenek a szögek, a tüskés bozótok; fejünkre dőljön a hiányos alappal épített aeropalota. Ha tüzetesen megvizsgáljuk magunkkal hozott, vagy életünk során a batyunkba pakolt történéseket, érzéseket és cselekedeteket, könnyebben felismerjük a ránk leselkedő rókacsapdát. A felismerés, megértés adott esetben életet menthet. Vagy megóvhat a káosztól, a megsemmisüléstől.

Természetesen a megsemmisülés sem rossz, mert ha minden hamuvá ég, nem kell bajlódni a romtakarítással, hanem jöhet egyből az újjáépítés. De a legtöbben azért ezeket a lelki pusztulatokat szívesen kispórolnánk a levesből, ha egy mód van rá. Nos, örömmel hirdetem: van rá egy mód.

Mégpedig az, ha szembe merünk nézni a múltunkkal is, múltbéli gondolatainkkal és tetteinkkel is. És ha ránk omlik a tető, nem kívül keressük a bűnöst, hanem leülünk és megnézzük, miért építkeztünk korhadt deszkából eleve is.

Most van itt az ideje, hogy jöjjenek a múlt kísértetei, a tisztázatlan helyzetek, a mélyre szorított habos bilik. Aki ismeri a karmára alkalmazott mókuskerék-hasonlatot, az tudja: minél gyorsabban akar elszaladni ezek elől, annál gyorsabban kapja őket a nyakába. Az egyetlen kijárat a pörgedelemből, ha megállunk, gondolkodunk, és takarítunk. Lépésről lépésre, és visszafele is.

Persze ezt sem kötelező. El is hitethetjük magunkkal, hogy a kaktuszos lúgfürdő a wellness egyik modern formája.

Pálcák a kézben, áldás az úton.