Hétfőtől a szabadság inspirációja legalább duplán játszik. Miután pedig lassan alakul az Oroszlán Jupiter és a Vízöntő Mars szembenállása, kicsit talán érdemes szót ejteni az igazságról, amely járulékos hatásként gyakran hoz nekünk ajándék szabadságot.
Hogy van ez?
Kép: alphacoders.com (Karma)
Például úgy, hogy az ember elkezd őszintén beszélni. És akkor azok, akik a hazugságai, álarcai miatt csináltak úgy, mintha szeretnék az embert, egyszer csak elkezdenek elkopni az ember mellől. És akkor az embernek keletkezik egy csomó szabadideje, amit arra fordíthat, ami igazán fontos. Tegyük fel: megismerhet olyan embereket, akik már valódi arcát értékelik, és nem a hazugságait.
Aztán van ennek az éremnek egy másik oldala is. Valójában ez az érem olyan, mint egy ikozaéder, de ne féljetek, most nem térek ki minden lapra…
Szabaddá tesz bennünket az is, ha tiszteljük az adott szavunkat. Ha – szúrósabb szóhasználattal élve – nem csinálunk s.gget a szánkból. Tudjátok… az embereken lassan minden cserélhető. A bőrünk, a szívünk… semmi nem tartozik igazán hozzánk. Nem csak birtokviszonyban értem, hanem akár állandóságban is. Semmink nincs, csak az adott szavunk. Úgy tűnik, a kimondott (és megtartott) szavaink alkotják életünk gerincét. A konzisztencia, ami szavaink és tetteink között fennáll. És az ellentét: a hazugság pókhálója és az alamuszi sunyiság ingoványa. Amikor lavírozni kell, az már nem szabadság. Amikor a túlélésért küzdünk, és ahogy egyre jobban beleakadunk valamibe, minél jobban kapálózunk… érzitek, ugye? A becsület, az adott szó szentsége, a tisztességben rejlő erő szintén a szabadsághoz vezet. És a tisztasághoz is.
Az őszinteségben nincs rejtett hiba. Lehet, hogy az áru nem tetszik ahogy van, de rejtett hibája nincsen.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
