Vasárnap térdre imához!
Feltéve persze, hogy termékenység-templomban vagyunk.
Készüljünk arra, hogy ezen a napon a legerősebb az a hatás, amiről a minap esett szó. Hogy ugyanis szenvedély és kukták.
Kép: alphacoders.com
A leányok ilyenkor a rosszfiúkhoz vonzódnak, a jófiúk pedig kicsit kivetkőznek magukból és meglelik vagány oldalukat. És ez azért jó, mert csupán ezek az alkalmak engedik rádöbbenni a Hétköznapok Fegyelmezett Emberét, hogy igenis érdemes – sőt! kötelező – a tűzzel játszani, és hogy az is tanít bennünket és segítheti fejlődésünket, ami nem tárgya a hittanórák anyagának.
Képesek vagyunk a végletekből harmóniát teremteni; a mélységek és magasságok ismeretét használni emelkedésünk eszközeként.
Tetszik vagy sem: csupán arról nyilatkozhatunk hitelesen, aminek a tapasztalása már a mienk. Vagy elmúlt életeink során megszerezvén, vagy mostani földi jelenésünk okán. Ismét P. Mester gondolataira utalván: elzárt magashegyi kolostorokban nem kunszt erényesnek maradni. Bordélyban. Az igen.
Karcolgassuk határainkat, és legyünk bátrak folytatólagosan és előre megfontolt szándékkal elkövetni az anyagi létezés legeretnekebb cselekedetét: bármit és mindig megkérdőjelezni; feltenni a kényelmetlen kérdéseket. Önmagunknak is, másoknak is. Pünkösd vasárnap a csodák ideje. Ilyenkor izgágább a varázserő. Igen, akkor is, ha ez eretnek gondolat. Bűntudat ellen jusson eszetekbe: egykor a heliocentrikus világkép tanítása miatt is égettek embereket.
Hétfőre virradó álmainkban múltbéli tetteink gyümölcseiről kapunk üzeneteket. Csak aztán legyen, aki emlékszik, aki megérti!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
