fbpx

Blog

Tavaszcsodák

A lélek felé forduló, befelé figyelő gondolatiság hozhatja ezekben a napokban családra, múltbéli helyzetekre vagy előző életes körökre értelmezhető tanulságot. Ezek a felismerések a salak kiégetésével segítenek hozzá bennünket, hogy új szintre emelkedjünk.

A lélek tisztításával, tisztulásával fontossá válhat, hogy művészi alkotásokban fejezzük ki magunkat. Ugyanitt felmerülhet az is, hogy valamilyen alkotó tevékenységgel vágyjuk tisztítani sorsunkat, lelkünket.

A művészi szabadság most is bírhat több jelentéssel. Van, aki úgy éli meg, hogy művészetébe határok és korlátok nélkül bármit beletehet. Van, akit az alkotás, az Aphroditének szentelt tevékenység tesz szabaddá. És van olyan is, aki a két utat ötvözi.

Ehhez jön még a „nem értek semmilyen művészethez” című kifogás megsemmisítése azzal a rövid gondolattal, hogy a Létezésben bármi lehet profán, és bármi lehet művészet. A kimenetel és a minőség tőlünk függ. Mindig tőlünk, a főszereplőktől.

Ha nem hiszitek, nézzetek meg egy veteményes kertet tavasszal, vagy egy ezerszínű virágágyást. De ne feltétlenül olyat, amit valami nagyipari kertészet ásítozó munkatársai telepítenek, miközben gondolati áramaik fő sodrásában az a dilemma áll, hogy mi legyen ebédre (értsd: vodka vagy rum).
140327Anyóka kertjét keressétek, vagy olyan emberét, akinek élő, szenvedélyes kapcsolata van a földdel, amelyet termővé fordít. Olyasvalaki veteményesét csodáljátok, aki szerelmes alkotása tárgyába és folyamatába. Tudjátok, honnan lehet észrevenni az ihletett alkotás termékeit?
Ha jól figyeltek, láthatjátok benne a tündérek lábnyomait.

Az ezerforintos kérdésre is igen a válasz: a spiritualitás konkrét tapasztalásához nem kell sok. Tavasszal elég egy mélyet lélegezni mézillatú virágok között, vagy elég szabadon engedni tekintetünket: legelje végig a hersenően zöld, tavaszi rétet. A lényeg ezenközben – meglátjátok – magától történik.

Pálcák a kézben, áldás az úton.

 

Fotó: kertvarazsmagazin.hu