A hétfő a lelkünkben megjelenő sugallatok jövőformáló erejéről szól. Az elmúlt időszakban lehetőségünk volt felismerni a múlt tanításait, megérteni múltunk üzeneteit. A megfelelő következtetések levonása után új útra léphetünk és minőségileg formálhatjuk át életünket. Onnan tudhatjuk, hogy jó úton járunk és felismeréseink helyesek, hogy új kapuk nyílnak, új lehetőségek jelennek meg életünkben.
Kapcsolatainkban hangsúlyossá válnak a tanítások, a tapasztalati leckék. Felismerhetjük, milyen csodákat képes tenni az az ember, aki ura ösztönerőinek. Amellett, hogy művészi alkotásainkban ebben az időszakban magas energiák jelennek meg, kapcsolati szinten is isteni energiákat működtethetünk. Ha megtaláljuk és élesztjük belső világunk ragyogó fényét, ezzel környezetünket is segítjük. Ez meglehetősen szerénytelen gondolatnak hangzik, de gondoljuk át: csak abból tudunk adni társainknak, amiben magunk is bővelkedünk. Egy padlón fekvő, nyomorult ember nem fog tudni fényességet, boldog bőséget árasztani. Azzal segítünk a legjobban a világnak, ha magunkban megtaláljuk a teljességet, boldogságot.
A következő időszakban a kapcsolatok területére is igaz, hogy megjelenhetnek új ismeretségek, vagy egy régi kapcsolat, ismeretség emelkedik új szintre, gazdagodik új energiákkal. A mostani feladat ezeknek az új lehetőségeknek, új mintáknak a felismerése. Fontos, hogy még ne ítélkezzünk, csak vegyük észre, hogy megjelent az igény, hogy megjelent erre válaszul egy új ismerős, egy új energiafonal. Egyelőre ebben is a felismerés, a megértés és a megélés a lényeg. Most ne erőszakoljunk, ne siettessünk semmit. Hagyjuk a dolgokat a maguk útján történni, és figyeljünk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
