Zodiákusi értelemben a Mars a Skorpió jelébe lép, ahol ő hagyományosan „otthon van”. Tapasztalhatjuk, hogy szenvedélyeink fellángolnak, erőink határozottan és összetéveszthetetlenül megnyilvánulnak (vagy megnyilvánulásra törekszenek). Ennek az égi helyzetnek van egy olyan aspektusa is, hogy a titkok világa és az érzelmek birodalma adják valódi erőnket.
Kép: alphacoders.com
Csillagképi értelemben a Mars továbbra is a Szűz csillagkép angyali részénél vándorol. Emiatt az angyali világokkal való kapcsolatfelvétel gyorsabb és könnyedebb lehet, ebből a tartományból erőt, energiát meríthetünk.
Négy bolygó (a Szaturnusz, a Merkúr, a Nap és a Vénusz) jár a Nyilas jelében. Ez az állás a hosszú távokban való gondolkodás igényét és képességét hangsúlyozza. A filozófia mindenképpen előtérbe kerül most, ahogyan az igazság keresése és az élet általános elveiről való gondolkodás is. Ha azonban hajlandók vagyunk a virtuális koordináta-rendszer mögé tekinteni, azt láthatjuk, hogy ezek a planéták valóságosan a Skorpió és a Kígyótartó csillagképek égi cikkelyében, ráadásul a Tejúton vándorolnak. Ezeknek a napoknak tehát meghatározó indíttatása a világosság felé fordulás. Fontos, hogy uraljuk, kézben tartsuk energiáinkat (ez volna a Kígyótartó stáció beavatása) és hogy lelkünk mélyére nézve és az ott található kincseket feltárva haladjunk sorsunk ösvényén előre, felfelé.
Bölcs dolog időről időre emlékeztetni magunkat arra, hogy az adventi időszakban mire készülünk, mit várunk. És hogy ez a várakozás nem tétlen bambulást jelent. Ez a várakozás a cselekvés ideje is, helyesebb talán felkészülésnek nevezni. Takarítunk (kívül-belül), szelektálunk, lépéseket teszünk a jövő érdekében.
Töprengtem a kapcsolódó fekete mágiáról. Észrevettétek már, hogy a környezetünkből érkező ingerek szinte kivétel nélkül az elcsendesedés, befelé fordulás ellen hatnak? Ebben az időszakban lenne jó befelé fordulni, meglassulni, ráérősen töprengeni. Díszbe öltöztetni lelkünket és otthonunkat, azokkal tölteni értékes időt, akik fontosak számunkra. Ehelyett rohanunk vásárolni, túlórázunk a szünet előtti hajrában, tovább dolgozunk, több tárgyat halmozunk fel. A karácsonyi bevásárlás (ha már muszáj) kevéssé szól a megajándékozottak öröméről. Sokkal inkább listapipálásról, státuszról, megfelelésről.
Apró adventi kérdés: a hajszolt pörgésbe, stresszbe, ingerült türelmetlenségbe hogyan és mikor tud megérkezni a Fény? Ha nem tudjuk, mire várunk, mire vágyunk, hogyan fogjuk felismerni, amikor megérkezik? Továbbá: hogyan lehetne vajon elkerülni, hogy az idei karácsonyi ünnepek után ne fásult hiány, sajgó üresség legyen a lelkünkben? És egyáltalán: mi teszi ünneppé az ünnepet?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
