Fergeteg havának harmadik napján kora délelőtt a Vénusz átlép a Halak jelébe. Januárt a népnyelv Boldogasszony havának is nevezte, amely megnevezés kedvesen passzol a Vénusznak imént említett mozgásához.
A szépség (és szerelem) megtestesítője ezen az égi cikkelyen a szerelem (és művészetek) mélységei felé fordítja lelkünket. Szerepet kap az álmodozás, és ennek van egy olyan olvasata is, hogy esetenként hajlamossá válhatunk tettek helyett szavakban és gondolatokban megélni ezt-azt. A csapda abban lehet, hogy a fejben játszott, álmodozásban átélt szerelem nem (vagy ritkán) okoz csalódást, sérülést. Amikor tehát aggódunk, vagy félünk a lehetséges negatív tapasztalatoktól, egyszerűbbnek tűnhet kreálni egy látszat-valóságot, amely a bennünket amúgy is körülvevő káprázatvilágnál is illékonyabb. Ilyenkor esetleg emlékezetünkbe idézhetjük, hogy azért vagyunk fizikai testben, hogy a fizikai világ tapasztalatait élvezzük.
Amikor a Szerelem planétája a Halak jelében vándorol, fontossá válnak kapcsolataink (főleg párkapcsolatunk) mélységei. Keressük az egységet, és azt vizsgáljuk, hogyan válik „mi” az „én és te” elkülönültségéből. Érdekes folyamat, ahogyan a két individuum (optimális esetben szabadságát, önállóságát és önazonosságát megőrizve) kialakít valami újszerűt, ami mindkettejüket beburkolja anélkül, hogy megalkuvást, vagy önfeladást követelne.
Halak-érintettség esetén az érzelmek (megérzések, érzetek) és a művészetek transzcendens vonatkozásai is nagyobb hangsúllyal számítanak a nagy egészbe, ezért ha verset olvasunk, színházba megyünk, felkészülhetünk akár lelket-szellemet át- és felforgató, meghatározó élményekre.
Jó ilyenkor figyelni arra, hogy mindig legyen nálunk papír zsebkendő, ha esetleg kicsordulna egy-két könnycsepp.
Pálcák a kézben, áldás az úton.