Oldal kiválasztása

A Vénusz-Szaturnusz kapcsolatról írok most. A Vénusz jelenti a szépséget, harmóniát, a Szaturnusz pedig a követ, zárlatot. A közöttük lévő kapcsolatot megélhetjük akadályoztatásnak is, ha akarjuk. Ezért lehet most sokfelé arról hallani, hogy szexualitásunk, női működésünk nem tud kiteljesedni, hogy ezeken a területeken hátráltatva, blokkolva érezhetjük magunkat. És ha így gondoljuk, bizonnyal így is lesz. Ez már egy ilyen világ.

Kép: Rodin (Csók)

Kép: Rodin (Csók)

Lehet azonban ugyanennek az égi helyzetnek alternatív értelmezésben az a magyarázata, hogy ezekben a napokban tapasztalhatjuk a szerelmet. Itt, a fizikai síkon élhetjük át a távlatokra szóló, mégis romantikus kapcsolatokat. Megláthatjuk egy kapcsolat valóban maradandó értékeit.

Ahogyan a szobrász meglátja a kődarabban a majdani szobrot, úgy kapunk most lehetőséget arra, hogy álmainkat (és itt főleg a párkapcsolati vonalon szőtt álmainkra gondolok) megvalósítsuk a fizikai világban. Hogy kifaragjuk (akár saját lelkünk kőtömbjéből) a szerelem szobrát.

Ezen kívül ideje van úgy általában is anyagba alkotni: agyagozni, rajzolni, szobrászkodni, festeni, horgolni, hímezni, és sorolhatnám. Ideje van az anyag világában megtapasztalni szerelmetes alkotókészségünket.

Itt is látszik, hogy bármely bolygók bármely fényszög-kapcsolata olyan, amilyennek választásunk szerint megéljük őket. Ha máshogy nem megy, lehet dacosan, következetesen a magas szinteket célozni az életben. Ilyenkor a Sors megszokott játéka, hogy azokat (olykor beleegyező vállrándítás kíséretében) könnyedén, minden további vinnyogás nélkül megengedi nekünk.

Pálcák a kézben, áldás az úton.