Szerda reggel 9 óra tájban teljesedik a telihold. Reggel 9 környékén érdemes időt szentelni a befelé fordulásnak (meditációnak, imának, illetve bármely olyan tevékenységnek, ami elindít befelé, lelkünk mélységei felé). A telihold varázslata amúgy is arról szól, hogy megláthatjuk lelkünk mélyén dolgozó késztetéseinket, láthatjuk, mit kellene tennünk, amihez szívünk örömmel bólogatna. Ez a lehetőségünk most épp a Halak-Szűz tengelyen adatik, a reflektor tehát a külső-belső rendre, az aratásra, a felelősségvállalásra és a változáshoz való viszonyunkra irányul.
Ez alkalommal azonban még a Neptunusz is hozzászól az egyenlethez, mivel a Holddal karöltve állnak majd ők ketten a Nappal éppen szemközt. Ami azt jelenti, hogy a két lélekbolygó egyaránt fénybe kerül, ami érzelmi szempontból no-kecmec szitu. Előfordulhat, hogy (hacsak nem takarjuk el készakarva a szemünket) nagyon tisztán láthatunk nagyon mély dolgokat érzelmi-lelki vonalon. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én bekészülök papíralapú könnykollektorral.
Annak, aki képes és hajlandó figyelni, feltűnhetett mostanra, hogy változások zajlanak, és nagyon ügyesen és találékonyan kell mozognia annak, aki el akarja kerülni az érzelmi-lelki ösvényeket. Egyre többször találkozunk szembesítéses helyzetekkel, amikor a Kozmosz beleveri az orrunkat olyan kupacokba, amiket magunktól az istennek nem voltunk hajlandóak észrevenni.
Lassan feltűnik talán, hogy az elkerülő magatartás kevés eredményre sem vezet, és hogy a háthurrikán a szembenézés, felismerés, rendezés, fejlődés útjára igyekszik minket terelgetni szelíden, gyengéden.
No, amennyi szelíd gyengédség persze fakad a hurrikánok természetéből.
Pálcák a kézben, áldás az úton.