Ha valaki Közép-Európában él, és március 20-án 22 óra körül álomra hajtja a fejét, és majd csak másnap reggel 5-6 óra felé ébred, egy csomó érdekes dolgot át fog aludni. Kezdődik a dolog azzal, hogy a Nap 20-án este 11 óra felé átlép a Kos zodiákusi jelébe, ezzel kezdetét veszi az asztrológiai újév, a kezdet, a valódi elindulás. Utána alig van időnk magunkhoz térni a Kosnulla által okozott pihegésből, amikor egzakt lesz a Nap-Hold szembenállás, vagyis 21-én kora hajnalban teliholdban gyönyörködhetünk (ha mégis ébren leszünk és felnézünk az égre).
Nem tudom nem megjegyezni, hogy legjobb tudomásom szerint azt mondja a hagyomány, hogy húsvét vasárnapja essen a tavaszi napfordulót követő holdtölte utáni első vasárnapra. Ez pedig idén március 24-e. Szőrszálhasogatásnak tűnik talán, de ha már mozgó ünnepet tartunk és valamihez viszonyítunk, ami az égitestek helyzetéből olvasandó, akkor célszerű tudni, mikor van szent idő. Április 22-e is kitűnő dátum lesz, akkor is lesz értelme a vízmágiának is meg a többi népszokásnak, ám a valódi szent idő az 22-én délutántól 24-én reggelig tart, ha igaz a húsvét imént írt időpontszámítási menete. Hiszen még ha csak néhány órával is, de a márciusi nap-éj egyenlőség bizony megelőzi a márciusi teliholdat.
Az jut erről eszembe, mint amikor dobkörök ész nélkül mennek december 21-én dobolni meg fényszületést ünnepelni, közben a napfordulat 20-án délelőtt van. Mert annyira elszakadtunk a csillagos éggel való együttdobbanástól, hogy fel sem merül, hogy magunk is utánanézzünk, utánaérezzünk a valódi időpontoknak.
Amit a Prédikátor Könyvében olvasunk, hogy mindennek rendelt ideje van a Nap alatt, az nem csupán átvitt értelemben igaz. Ennyit tehát a húsvétról.
A telihold az érzelmi hátterét adja az új kezdeteknek. Ehhez a Szaturnusz-Plútó együttállást trigonáló Mars adja az elementáris erőt, a Neptunusszal táncoló Merkúr pedig a lélekmély feltárását, az érzelmi és gondolati erőink harmonikus, kiteljesedő együttműködését.
A Kos zodiákusi jelével kezdetét veszi az új évkör. (Itt szeretném ismét megjegyezni, hogy a Tavaszpont még mindig a Halak csillagképében van, nem is az átfedésben, hanem tisztán a Halakban, tehát a Vízöntő korszakra egy pár percet még várni köll.)
A következő éves ciklushoz minden elképzelhető energiát megkapunk, ami csak kellhet. Sőt, ezek az energiák legtöbbször nem csak spirituális elektromosságként ficeregnek majd a levegőben, hanem konkrét, kézzelfogható eseményekben, helyzetekben jelennek meg. Nagyon sok múlik azon, felismerjük-e a kínálkozó helyzeteket, megtesszük-e a fontos lépéseket. Az időzítés hasonlóan lesz fontos, mint a légtornászoknál. Se túl korán, se túl későn, hanem pont jókor. A Kozmoszban minden változik, minden mozog. Ekképpen könnyen belátható, hogy a lehetőségek mozgójárdái is csak nagyon-nagyon ritkán várnak ránk évekig. Igen, jönnek új lehetőségek, más forgatókönyvek szerinti új és új kalandok. De minden útra nekünk kell rálépni. Ha egyhelyben állunk, minden lehetőség elmegy mellettünk.
Ez a tavasz a cselekvés tavasza, a változás tavasza. Kicsiben úgy tudjuk életünkbe idézni, valósággá tenni ezt a folyamatot, ha tudatosan belekezdünk olyan dolgokba, amiket eddig nem csináltunk. Lehet ez tanulás, lehet ez szokás-kialakítás, lehet sport, bármi. A lényeg, hogy ezen a tavaszon idézzük meg a kezdeteket, bármilyen apró léptékben is, hogy azok valósággá válhassanak sorsunkban.
Fontos, hogy olyan (méltó) minőségeket indítsunk el (kicsiben is), amikben ott az életöröm, a lelkesedés, a szívünk vágya.
Azt látom magam körül, hogy nyílik az olló, párhuzamos valóságok léteznek (akár családon, kis közösségen belül is), és hogy nagyon oda kell figyelni annak, aki feljebb törekszik a létspirálon, mert a környezet befolyása igen nagy lehet sok esetben, és nagyon könnyű visszacsúszni a családilag ásott langyos, otthonos gödörbe. Mondjuk ha visszacsúszunk, az is rendben van, mert kimászni mindig ki lehet. Kérdés, hova fordítjuk azt az értékes, csodás (élet)erőt, amit mostanában kapunk a Sorstól.
Minek adnátok inkább erőt? A gonosz világnak, ahol ember embernek farkasa, ahol mindenki csak a saját hasznát lesi, vagy egy olyan valóságnak, ahol mindenki számára fontosak az egyetemes értékek, ahol a versengést és élethalál harcot felváltja az együttműködés, ahol mosolygunk egymásra a másik szemébe és háta mögött is, tisztán kommunikálunk és megfelelő önreflexióval rendelkezünk a méltó felnőtt létezéshez?
Kell-e mondanom, hogy ahol a figyelem, ott az erő?
Pálcák a kézben, áldás az úton.
