November vége lehetőséget teremt a múlt átgondolására. A Merkúr a Mérleg csillagkép múltat jelző serpenyőjénél jár, gondolataink tehát gyakrabban kalandozhatnak múltunk vizeire. Mivel zodiákusi értelemben itt a Skorpióban járunk, egyébként is van egy rejtelmeket kutató, mélységek felé forduló alapzöngéje ennek az időszaknak. Ha esetleg van a múltunkban rendezetlenség, esetleg olyan tartalom, amit mélyre ástunk, pincébe zártunk, most lehetőségünk adódik ezeket a dolgainkat rendezni, tisztázni.
December első napjaiban jár a Nap az Antares csillagnál, aki a magyar hagyomány Szépasszony csillaga, a Skorpió csillagkép szíve. Az égnek ezen a területén módunk nyílik a Szer-etet mágiáját gyakorolni, de ide már beszűrődnek az isteni tartalmak is. Tudjuk jól: mi itt, a földi térben igyekszünk legjobb lehetőségünk szerint élni és szeretni, de amikor ízelítőt kapunk abból, hogy ez az energia, ez a különleges állapot milyen lehet isteni szinten, akkor érezhetjük: néhány szinttel feljebb ez valami egész másról szól.
Amikor az Antares érintett valamiképpen, akkor mindig sokkal könnyebb társainkat (és magunkat is természetesen) némiképp a Teremtő szemszögéből szemlélni. A hibák elvesztik jelentőségüket, az álarcok mögé tudunk érzékelni, a lényeget látjuk, és a lényeg mindig a tündöklő isteni lélekfény.
Mindez: a múlt szálainak kifésülése, a Szer-etet állapotának ébresztgetése, a tudatosabb életmód a januárban teljesedő Plútó-Szaturnusz együttállásra edz bennünket. Januárban lényegi változtatásokat eszközölhetünk, komoly fordulatok várhatók az anyagi világunkban, a megoldásaink és fejlődésünk területén. Mindez már érezhető decembertől, hiszen a két lassú, erős hatású bolygó a Földről nézve közel van már egymáshoz, energiáik összemosódva dolgoznak és egymást erősítik.
Tudatossági gyakorlat erre az időszakra, ha csak úgy leülünk, különösebb cél nélkül, és engedjük kalandozni a gondolatainkat. Esetleg papír-ceruza lehet a közelben, mert elménk mélyéről felszínre bukkannak azok a tételek, amelyeket még érdemes rendezni. Akár társainkkal, akár csak magunkban.
A merengést a mai kor racionális, hatékonyság-fetisiszta világában hajlamosak vagyunk félresöpörni, alábecsülni. De hiába: vannak kincsek, közgazdasági nyelven szólva: vannak olyan erőforrásaink, ahova csak a merengés útján juthatunk el. Dupla gyakorlat ez: most direkt hagyjuk szétfutni gondolatainkat (amik – valljuk be – hajlamosak erre mindenkor, olyankor is, amikor éppen másra vágyunk), és észleljük azokat a morzsákat, amik útjelzőként villannak be, és amikkel dolog van még.
Hát így.
Ebben a felkészülős, utolsósimításos, adventi időszakban életünk talán legizgalmasabb, legeslegebb időszakára tréningezünk. Bizalomnövelő gyakorlat is ez: tudok-e vajon úgy belemenni az ismeretlenbe, hogy bennem van a bizalom és a lélekbéli bizonyosság: bármi vár, minden értem történik.
Pálcák a kézben, áldás az úton.