17-én reggel lesz egzakt a Jupiter és a Neptunusz szembenállása, de már most is markánsan érezhető ez a hatás, és még a hét végéig ki is fog tartani (érzékenyebbeknek tovább). Ennek az égi állásnak egyik aspektusa a hosszútávú tervezés és a belvilágunk kapcsolata.
Amikor a tegnap embere a jövőjét tervezte, rengeteg szempontot vett figyelembe. Ezek többnyire ésszerűségről szóltak, logikáról, megtérülésről és praktikumról. A jövővel kapcsolatban kulcsfontosságú volt a biztonság, a stabilitás, a kiszámíthatóság. Régebben divat volt a biztonsági játék.
Mostanában azt veszem észre, hogy bármennyire ragaszkodnánk még ezekhez a forgatókönyvekhez, a mostani világra már nem jönnek fel a régi filozófiai zoknik. Ha erőszakoljuk is, valamelyik lábujj nagyon hamar kikandikál.
Kép: alphacoders.com
Ami stabilnak tűnik, arról hirtelen kiderül, hogy maga a bizonytalanság. A szuper biztonságos, praktikus keretek automatikusan működnének, csak épp megfulladunk közöttük.
Azt a legtöbben tudják, hogy a világ mindig változik. Sokan eljutnak odáig is, hogy megpróbálják a változásokat a lehető legjobban kiülni. Odáig azonban már kevesen merészkednek, hogy önmaguk váljanak a világban megjelenő változások eredőjévé.
Ez a korszak arról szól, hogy (régi-)új normákat fedezünk fel magunknak mind a társadalmi kapcsolatok, mind az egyén szintjén. Az álarcok repedeznek úgy össztársadalmi, mint egyéni szinten. A vaslogika berozsdásodott és a legapróbb érintésre elporlad. Ebből az általános bizonytalanságból az egyik kivezető ösvény lehet, ha veszünk egy (vagy több) mély levegőt, és felfedezzük lelkünk mélyének tárnáit, rejtett kincseit. Ha végre szembe merünk nézni valódi vágyainkkal, érzéseinkkel. Még akkor is, ha eddig nem tudtuk, hogyan kell ezt csinálni, még akkor is, ha a társadalom (a családunk, a szűkebb környezetünk) ennek nem tapsol állva. Azt látom a saját életemben és a környezetemben, hogy ahol a lélek világát kiszorítják a mindennapi életből, ott előbb-utóbb leáll a rendszer.
Ideje belátnunk végre, hogy hosszútávon csak abból születik élet, csak az fog ragyogni, ami szenvedélyből, szeretetből, valódi, színtiszta vágyból született. A szerelem állapota átragyog az ihletett művészeti alkotásokon, vasárnapi ebédeken, akármin.
Tudjátok: szerintem nem létezik önmagában olyan, hogy profán dolog. Minden dolog a Nap alatt lehet szent és profán is. A kimenetel azoknak az embereknek a lelkén és indíttatásán fordul meg, akik az adott dologhoz hozzáérnek.
Hát így.
Adott inkarnáció talán túl drága ahhoz, hogy önámítással, hazugságokkal vesztegessük az időt. Még akkor is, ha a szembenézés olykor kellemetlen.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
