A Szaturnusz – hátráló útján – ismét teremtő, konkretizáló kapcsolatot alkot a Neptunusszal. Ezen két bolygó haladása viszonylag lassú, ezért ezt a kapcsolódást több napon keresztül is élvezhetjük.
Kép: deviantart.com
A Szaturnusz mindig tapasztalat, mindig idő, mindig fejlődés. Sokszor kapcsolódik hozzá, hogy elérjük saját határainkat, és lehetőséget kapunk meghaladni azokat. Ilyenkor aztán jön a szintlépés jutalma. Most sincs ez másként, azzal, hogy a határok és kapuk ezúttal az okkult birodalmakba, a lélek világába vezetnek.
A láthatatlan síkokról szerezhetünk konkrét tapasztalatokat. Megfoghatjuk a megfoghatatlant. Ahogyan azonban a fizikai világ jelenségeihez nem árt fizikai érzékszervekre szert tenni, úgy a láthatatlan világok történéseit megint másféle érzékekkel észlelhetjük. A rossz (?) hír, hogy ezen érzékszervek megerősödéséhez, biztonságos használatához sokunknak évek kitartó, állhatatos gyakorlására van szüksége. (Persze van, akinél ez automatikusan működik – ha tudatosan le nem zárja.) A jó (?) hír viszont az, hogy gyakorlással, odafigyeléssel és kitartással mindenki és bárki átlépheti azokat a bizonyos kapukat.
Elvégre valami ilyesmiért születünk a Földre, fizikai testbe, vagy mi a szösz.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
