A mai napot a megérzések és a bevillanó ötletek uralják. A valódi beavatásokat, a nagy tanításokat lelkünk mélyéről kapjuk. Csütörtökön elérhető közelségbe kerül hozzánk a felismerés: mindegy, hogy kifelé vagy befelé indulunk, végső soron ugyanoda jutunk.
A mostanra szóló bölcsesség, hogy mágussá az tesz valakit, ha látja saját mélységeinek birodalmát, de megrettenés helyett tanulmányoz, ködösítés helyett fényt és világosságot irányít a pókhálós sarkokba is.
Lelki értelemben is fontossá válik az összegzés, hiszen csak a hegyomlásnyi dinoszauruszok indulnak összegzés nélkül új utakra, de ők megtehetik, mert olyan nagyok, hogy úgyis igazuk van, másfelől pedig kihaltak, tehát láthatjuk, hova vezet ez a magatartás.
Legyünk ma jelen önmagunk belső mélységének, szeretettel ajánlom az elcsendesedést, mert várva várja a lélek, hogy megnyilatkozhasson, ha valaki rá figyel. Továbbra is igaz, hogy isteni sugallatokat, élet-megoldásokat kaphatunk álomban, megérzések vagy villámcsapás-szerű sugallatok formájában. Tudjátok, úgy van ez, hogy a sugallatok folyamatosan áradnak, pazarló és pompázatos bőségben özönlik el az emberiséget… csak legtöbbünkben olyan gondolatörvények, olyan állandó és többszólamú elmeverkli dolgozik, hogy az alapzaj elnyomja a kristálycsengettyűket, a művi villódzás elnyeli a piciny gyertya pisla fényét. Ezért olykor (saját érdekünkben) nagyon kell, nagyon ajánlott kilőni a főkapcsolót, betömni a DJ száját, hogy láthatóvá váljanak az örök, tiszta értékek.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
