Kép: alphacoders.com
Csütörtökön aktiválódik az a tudás, amit lelki szinten készítettünk elő magunknak. Amit magunkkal hoztunk azért, hogy az erre az életre tervezett feladatainkat könnyen és élvezettel végezhessünk. Ez a tudás a mienk, nekünk van odakészítve, személyre szól, egyedi és feladatspecifikus. Éppen csak annyit kell tennünk, hogy közelebbről megismerjünk vágyainkat. Ismét ajánlom: töltsünk időt a bennünk élő Gyermekkel, figyeljünk oda Rá, mert Ő még mindig jobban tudja nálunk, miért jöttünk és merre kellene mennünk.
Fontos tanítóink a visszatérő emberek, a visszatérő helyzetek. Amely szituáció vagy játszótárs érzelmeket vált ki belőlünk, azzal dolgunk van.
Igen, ez tényleg ennyire szimpla.
Az érzelmi fejlődés, a lelkünk felé fordulás segíti az emelkedést. Életünket is akkor tudjuk uralni, ha vállaljuk a felelősséget és meglátjuk a nagyobb összefüggéseket.
Még 8-9 napon át inspirálja cselekedeteinket a spiritualitás, a mély lelkiség. Ha már úgyis gyakrabban álmodozunk, érdemes a bambulás helyett merengeni: a Végtelenből meríteni erőt, ötletet, felismeréseket. Meditációban messzebbre juthatunk, álmainkkal megalapozhatjuk a jövőt. A jelenkori filozófia egyik nagy félrevezetése, hogy a légvárak építése, álmaink követése hiábavaló, haszontalan tevékenység. Próbáljátok ki: jó dolog annuitást számolni, de azért a valódi Élet az álmokban, érzelmekben, szeretetteljes kapcsolatokban rejtőzik.
Persze fontosak a fizikai világ keretei, hiszen azért jöttünk, hogy az anyagi világban játsszunk. Ugyanakkor a végén mégis az számít, hány szempárba csempésztük vissza a ragyogást, hány embert tettünk boldoggá odafigyeléssel, érintéssel, öleléssel. Erre pedig nincsen közgazdasági modell, mert ezek a dolgok minden pillanatban a Végtelent jelentik.
Ezt meg számolgassa és modellezze, aki kórboncnoki tananyag.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
