A szerdát két erős impulzus határozza meg: a gondolatok szabadsága és a spiritualitás.
Intenzív az önkifejezés inspirációja, szeretnénk elmondani, megírni, vagy bármilyen módon kifejezni magunkat. Ha sikerül felülemelkedni a lehetséges eszmecserélős nehézségeken, akkor ügyesen értjük meg mindkét felet, hatásosan érvelünk.
Bonuszként pedig az jár, hogy ha kellő időt töltöttünk belső sugallataink ápolgatásával, akkor ők most hálából egymás után dobják fel azokat a megoldásokat, amelyek a szabadság felé vezető utat mutatják. Akár szellemi, akár anyagi értelemben. Hanem arra figyeljünk oda, hogy ne sétáljunk bele a csapdába: hogy csak dumálunk és tervezgetünk ahelyett, hogy bármit tennénk, mert ez a viselkedés elegánstalan.
Spirituális munkában pedig érkezzen, ami a csövön kifér! Aki nem vallja magát spirituális embernek (nem, a világért sem!), annak ott az álmodozás és a fokozott érzékenység, hangulatingadozás, azonnal beütő alkohol (esetleg részegen dobált, szívközépbe találó verbális vagy érzelmi kések).
Aki azonban felvállalja, hogy kapcsolatot keres a Láthatatlannal, az válogathat ismét az álmok (a termékeny álmodozás), a meditáció, a koncentráció, vagy akármi más közt. A lényeg a befelé fordulás, az érzetek, a belső világ megfigyelése. Aki valóban figyel, hamar rájön, hogy az igazi mozi mindig belül van.
És ma van a Paksi Zoltán-féle Nimród-meditáció második napja.
Pálcák a kézben, áldás az úton.