Csütörtök óta érezhetjük határozottan, hogy életünkben megjelent a radikális átalakulás (köszönjünk szépen neki!). Természetesen ez egy évek óta és még éveken át jelenlévő hatás, azonban minden időszakon belül vannak olyan érzékeny periódusok, amelyek koncentráltan és intenzíven jelenítik meg az uralkodó energetikát. Na, ez a 2-3 nap most pont ilyen.
Röviden: a Nap-Plútó sextilről van szó.
Kép: saraforlenza.deviantart.com (Sara Florenza: Hades)
Kicsit részletesebben: mély érzelmeink és ösztönerőink megértése a legrövidebb út a fejlődéshez. Most a változás ténykérdés, a választás annyiban a mienk, hogy aktív részese szeretnénk lenni, vagy inkább elszenvedjük passzívan. Mint oly sokszor, a határmezsgye most is a felelősség felvállalása, avagy hárítása.
Aki felismeri (most, most, MOST!), hogy életéért mindenki saját maga felel, életét mindenki saját maga válthatja meg (ez lehetőség, felelősség, kötelesség – kinek hogy simul jobban a lelki alkatához), az máris érzi a segítséget (segíts, Ég!).
A szellemi háttere a mostani energetikának az, hogy megértjük: a megújulás érdekében olykor aktívan le kell cserélni az idejétmúltat és nem lehet megvárni, amíg magától esetleg eltűnik (mert nem tűnik el, nem az a dolga). Esélyt kapunk átlátni, hogy a legjobb, ha bele sem kezdünk olyan játékba, ahol mindenki eleve bukóval indul. Ehelyett a Szeretet bölcsességével felrobbantjuk a játékteret, a maradványokat porrá égetjük, a hamut elfújatjuk valami tornádóval. Megvárjuk, amíg az özönív elpucolja az utolsó molekuláit is a halott, hazug réginek. És ettől nem leszünk szomorúak, hanem sőt. Mi magunk is cselekvő részt vállalunk a pusztításból, amely egy magasabb nézőpontból már a „takarítás” névre hallgat, és közvetlenül a nyomában totyog kistestvére, az „újjászületés”.
Az égen most feszülő sextil kapcsolat azt segít megérteni, hogy ami százévek óta döglött, azt már felesleges bionom testápolóval kenegetni, mert neki nem használ, nekünk meg csak rosszabb. Ideje van, hogy kimondjuk: a dögöt el kell égetni, a helyét kimeszelni, és indulhat az új élet. Ha ez radikális, akkor veregessük meg a vállunkat, mert együtt dobbanunk a Kozmosszal, ahol – nagyban – pontosan ez zajlik mostan.
A pusztulás illúzió. Jelenleg az enyészik (enyészhet) el végleg, ami eleve is halott volt. Ne dőljünk be a félelemkeltésnek! Olykor szükséges határozottan kiállni magunkért, álmainkért. Kirántani az abroszt a méltatlan helyzetek alól és újrateríteni tisztával, fehérrel. Ebben nincsen semmi rossz. Ebben a néhány napban megérthetjük, hogy ha lemossuk a festéket, miről szól a színjáték valójában.
Ami pedig a tejszínhabon az eper: a Hold pénteken még a reggeli órákban áthalad a Denebola csillag „légterében”, amely üzenet egyértelműen a szeretet általi teremtésről beszél. Tehát: amint hajlandóak vagyunk magasnyomású homokfújóval kipucolni életünkből a retyvedő sutyvalékot, abban a szent pillanatban nekikezdhetünk a (Szer-etet Fénye által inspirált) teremtésnek.
Még hogy az élet nem gyönyörű…
Pálcák a kézben, áldás az úton.
