Kép: any-s-kill.deviantart.com (Morgana le Fay and sir Accolon)
A hadak urát megjelenítő Mars éppen a Skorpió csillagkép szívénél, az Antares csillagnál jár. És – minő véletlen – hétvégén pontosan itt fordul retrográdba (tehát hátráló mozgásba kezd), és (szűken) a hónap végéig még szoros közelségben lesz az isteni szeretetet jelképező csillaggal.
Ezek a napok javarészt arról szól(hat)nak, hogy felfedezzük, mennyi tiszta erőt nyerhetünk azáltal, hogy engedjük lényünkbe áramlani azt a valamit, amit egyesek Istenként, Forrásenergiaként, vagy szimplán Szeretetként emlegetnek. Kézzelfogható tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy ez energia élő, lüktető, és sokkal hatalmasabb és jelenvalóbb bármi egyébnél a teremtett világban.
Ebben az időben megérthetjük, hogy milyen hatalmas a különbség a félelmeken alapuló élet és a szereteten alapuló életvezetés között. És nem csupán megérthetjük, hanem tehetünk tudatos választást egyik, vagy másik mellett.
A Mars fényszög-kapcsolatainak köszönhetően ez a téma lefedi az élet valamennyi lehetséges (és lehetetlen) területét. (Ismétlésképpen: „A lehetetlen nem tény, hanem vélemény” – M. Ali)
A retrográd mozgásban a visszatérés jelenik meg. Mostani visszafordulásainkban, valamint a hozzánk visszatérő helyzetekben (és alakokban) keresvén a visszatérő mintát, mindig a félelem vs. szeretet, a bizalom, a szeretet meg- és beengedésének a képességéhez fogunk kilyukadni.
Nézzétek meg azokat a szituációkat, amelyekbe mostanában keveredtek, és amelyek erősen érintenek Benneteket érzelmileg! Azután pedig helyezzétek a nézőpontot helyzeten kívülre, lássatok rá messzebbről, nagyobb összefüggéseiben, és keressétek a szeretetet (a szerelmet – esetleg). Közben pedig amilyen sűrűn csak tehetitek, álljatok meg pár pillanatra ebben a csodás tavaszban, és érzékeljétek az éltető szeretetnek a kézzelfoghatóságát, a mindenütt-jelenlétét, a vanságát… nem kell vele semmit csinálni. Elég észlelni, hogy létezik, hogy képtelenség elzárva lenni tőle.
A további teendők a szokásosak: amikor időt és figyelmet szenteltek ennek a játéknak, már csak az marad, hogy kíváncsian, elvárásmentesen figyeljétek, mi történik.
És igen: meglepődni még mindig ér.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
