Szombaton, különösen a déli órákban lelki és érzelmi fronton jelentős nyüzsgések történhetnek. A léleknek, álmoknak, sejtelmeknek és megérzéseknek különös ereje meglepheti azt, aki nem szokott odafigyelni a belső hangocskára. Amikor a lélek dolgai felerősödnek, ez kiválthat ellenkező előjelű reakciót: tagadjuk, hárítjuk, küzdünk ellene. Belső, tudatos önvalónk meg betegre röhögi magát az erőfeszítéseinken, amivel a saját magunk által lerakott útról akarunk minduntalan menekülni.
Hétvégén a küzdelem érzelmi küzdelmeket jelent elsősorban. Az erőfeszítések ott gyümölcsöznek, ahol alámerülve sikerül összegezni eddigi tapasztalatainkat, majd teremteni az atomreaktornyi szunnyadó energiával. Az érzelmek tisztításából, felismeréséből és termékeny erejük kihasználásából pedig REND születhet. Végre.
A hétvégi morfondír tárgya pedig legyen ez:
Nem biztos, hogy a valódi ellenség kívül van.
Nem biztos, hogy a belső ellenség erőtlen attól, hogy láthatatlan.
Nem biztos, hogy a belső ellenség legyőzhetetlen.
Nem biztos, hogy a belső ellenség nem mi vagyunk.
Nem biztos, hogy VAN ellenség.
Pálcák a kézben, áldás az úton.