Oldal kiválasztása

A Nap nemsokára eléri égi útjának legtetejét. Másfél hét van addig, időben szólok, hogy legyen idő átgondolni, milyen törekvéseinkbe szeretnénk vezetni a Fény nemes energiáját. Az emelkedő pályán való haladást úgy is ki lehet használni, hogy délidőben – amíg a Nap az egy napon belüli útjához viszonyítva is a legmagasabb ponton, de még emelkedőben jár – néhány percet a szabadban töltünk, arcunkat és egész lényünket a tiszta Fény felé fordítva. Hatásos technika, ha ilyenkor kiürítjük a tudatunkat, csupán azt az egy dolgot hagyva benne, amire a legjobban vágyunk. Erről képet alkotunk, és érezzük, ahogy az ereje teljében lévő, emelkedő Nap áttüzesíti erejével, kiéget belőle minden odavalótlan apró részletet.

Kép: alphacoders.com

Kép: alphacoders.com

A téli időszakkal ellentétben – amikor a Fény a belső világot ragyogja be – most a tetteinkben, viselkedésünkben tud megjelenni a világosság. Erőt kapunk ahhoz, hogy emeljük életünket akár egzisztenciális, akár lelki, akár szellemi értelemben.

Ez az erő azért fontos, mert amikor a nemesedés mellett döntünk, akkor – üdvözöllek, Magyar Nyelv! – sok dologra az eddigi életünk automatizmusai közül nemet kell mondanunk. És akkor erő kell, hogy új csapást járjunk magunknak, új vonatkozási rendszert alakítsunk ki, új kapcsolatokat formáljunk, vagy a régieket emeljük magasabb szintre (vagy engedjük el szeretettel).

Változás nélkül, változatlan hozzáállással, változatlan környezetben felesleges javulásban reménykedni. Viszont van egyetlen ember – és csak egyetlen ember van – aki fejlődésünk ügyében illetékes: mi magunk.

Tehát javallott egybegondolni, mit teszünk az isteni Fény megjelenítője elé. Gondolatokat, szavakat, tetteket. A mostani időszak tudatossága szintén képes arra, hogy egy évre előre meghatározza életünket. Ezért pedig már érdemes kicsit elcsendesülni, nem igaz?

Pálcák a kézben, áldás az úton.