Szerdán a tisztaság lelki szinten megjelenő késztetés lesz. Ne (feltétlenül) nagytakarításra gondoljatok, bár az is nagyon jó, hanem az érzelmek megtisztítására. El szabad engedi önpusztító gondolatainkat, érzelmeinket.
Ha meditáltok, érzékeljetek rá: mennyi szellemi és érzelmi energiátokat köti le a gyűlölet, félelem, harag, önvád, bűntudat (és így tovább). Nem egyszerű és nem kétperces gyakorlat megszabadulni ezektől, de a végeredmény miatt megéri.
Aztán itt fityeg most a másik nagy kozmikus falat, amelyet lehetőségünk lesz most néhány napig rágcsálni. Nevezetesen, hogy megtaláljuk-e saját magunk isteni igazságát.
Értem ezt úgy, hogy sokan már eljutottak addig, hogy az előrágott megoldások, az évszázadok alatt kialakult és manapság előszeretettel tanított isten-kép számukra már hiteltelen. Sokan érzik már, hogy valami sántít. Hogy spirituális téren szuszpenzor kell az arának. Ez eddig rendben is van, de akkor mi legyen helyette? Átmeneti megoldás lehet egy másikféleképpen megrágott elmélet. A rossz hír ezzel kapcsolatban ugyanaz, mint a jó: előbb-utóbb minden kereső rájön, hogy nincs vége az útnak, amíg meg nem találtuk a saját Istenünket, a saját vallásunkat. Ez nem jelenti azt, hogy Isten ne lenne egyetemes, hogy ne lenne végső EGY. De ezek a fogalmak, a „vallásosság” megélése mindannyiunkban egyéni történet. Minden sors, minden életút egyéni képét adja vissza a bennünk élő istenségnek. Ne féljetek meg- és felismerni a Bennetek élő Igazságot, ne rettenjetek vissza attól, hogy barátságot kössetek azzal az Istennel, akivel egylényegű kristálytiszta, örökfényű szellemetek.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
