Kép: Through Your Eyes (Eric Kenji Aoyagi)
Amikor a Regulus érintett – különösen, amikor úgy, ahogyan most – mindig képbe kerül a bátorság. Csütörtökön (és még pénteken is) a lélekerőről, a lélek álmainak felvállalásáról és a magunkért (vágyainkért) való kiállásról is szól a mese.
Kapcsolati értelemben – amellett, hogy a visszatérő kommunikációs helyzetekből felismeréseket nyerünk – még mindig sorsdöntő, hogy képesek vagyunk-e alkalmazni a megértés és megértetés művészetét. Hogy képesek vagyunk-e jól figyelni társainkra.
A szerelemben pedig… Sokan és sokféleképpen igyekszünk megközelíteni ezt a csodás témát, mindig más aspektusból. Megfogni a megfoghatatlant. Ma azon töprengtem, mennyire jellemző a szerelem állapotára a rózsaszín habcsók, és mennyire az olyan földi dolgok, mint bátorság, felvállalás, büszkeség.
Saját véleményem szerint sokkal inkább az utóbbi.
Manapság divatos gazdasági közösségekben élni, gyermekek miatt együtt maradni, vagy valamiféle félreértelmezett hűség miatt porladni a rozsdásodó kapcsolati ketrecben. Akár mindezek együtt. Úgy veszem észre: manapság igenis bátorság kell ahhoz, hogy valaki szembe merjen menni az uralkodó társadalmi, eszmei irányzatokkal. A hagyományos erkölcsökkel.
Bátorság kell ahhoz, hogy kiálljunk önmagunkért, valódi (igaz) vágyainkért, esetleg azért az emberért, akivel test-lélek-szellem szintjén képesek vagyunk megélni az ötödik elem csodáját.
Bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk (a család, ismerősök és régi játszótársak) előtt, hogy van valaki, akivel képesek vagyunk kilépni a téridőből.
Bátorság kell ahhoz, hogy büszkén nézzünk világunkra ebből az érzelmi magasságból. Bátorság kell felvállalni érzelmeinket akár önmagunk előtt is. Akár azt, hogy egy másik ember szerelme megvált(oztat)ott bennünket.
Bátorság kell, hogy azt mondjuk valakinek: „Tégy engem mint pecsétet a Te szívedre, mint pecsétet a karodra…”
Saját véleményem szerint a szerelem próbáját nem állja ki a gyenge, a gyáva, a hazug lélek. Ennek az érzelemnek ereje van, jellege van, tónusa van. Tisztasága, bizonyos meg nem alkuvása. És jutalma is van: az állapot önmaga.
Amiért – szerintem – mindenen túl is, mindig megéri.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
