Szerdán a Világfa energiáival érkeznek életünkbe új impulzusok. Ez a nap hangsúlyosan szól az elengedésről, amit nem feltétlenül és nem mindig kell tragédiaként megélni. Sokszor azért érdemes elengednünk valamit (vagy valakit), hogy a helyére érkezhessen, ami (vagy aki) már régen toporog a küszöbön.
Részünk lehet ezen kívül beavatási élményekben, hirtelen megérthetünk komoly igazságokat. Ezekben többnyire az a vicces, hogy – miután koppant a megértés – rendesen nem értjük, hogy nem vettük észre hamarabb, hiszen ott csücsült az orrunk hegyén. Igen, ilyenek vagyunk. Ezt tényleg jobb későn, mint soha.
Sok múlhat felelősségvállalásunkon, és általában a vállalásos helyzeteken. Aki hivatásos kisikló és terelő, akár próbálkozhat azzal is, hogy beleáll a kimondott szóba. Siklani később is lehet.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
