A hétvége támogatja az elmélyülést. A lélek művészete ismét kézzelfoghatóvá teszi a spiritualitást. Mehet a zenés meditáció, a jelenlegi csillagállás alatt fogékonyak vagyunk erre is. Nincs egyetlen, bevált recept: hallgassatok valamilyen klasszikus muzsikát, lazítsátok el a fizikai testeteket (gyertyafény, telefonok kikapcs) és engedjétek, hogy a zene messze vigye a lelketeket. Messze ki az Univerzumba, vagy messze mélyre, önmagatokba. Nincsen elvárt eredmény, nincsen meghatározott teljesítendő cél. Üresség van, nyugalom van, izgalmas belső utazás van.
Aztán jó odafigyelni arra is, hogy az ilyes utazások közben/után mire kér szépen a lelkünk. Mert most van ideje annak, hogy a belső világunkban, a lélekben született gondolatokat megvalósítsuk a fizikai világban. Most tevékenységeink, anyagi dolgaink mögé felsorakozhat a finom érzékelés, a sokadik érzékek, ha vágyunk erre és elég bátrak vagyunk odafigyelni. A hétvégén fénykapu nyílik, mely megkönnyíti a megértést, a megértés általi tanulást, sőt, az érzelmek és lelki dolgok értelem általi megközelítését is, ami sokunknak könnyebbség.
Az egész hétvége alkalmas lesz magas szintű kommunikációra, tanulásra. Mély felismeréseket kaphatunk színházakban vagy egyéb előadásokon. A művészetek segítenek, de most az oroszlánrészt a gondolkodás vállalja. Figyeljük meg töprengéseinket: hogyan, mit, miről, mennyi ideig, milyen korlátok között, mennyire uralva? Ha jól tesszük fel a kérdést, olykor már magában a kérdésben benne a válasz. Vagy nagyon közel hozzá.
Pálcák a kézben, áldás az úton.