Vasárnap érezhető már az az égi kapcsolódás, amely a nagyobb összefüggések megértésére hív bennünket. Ezen kívül sok szinten aktív még ez az energia. Például pár napig most nagyon érzékenyek vagyunk a saját (vélt) igaz(ság)unkra. Amennyiben érintettek vagyunk jogi ügyekben, peres vitákban, most jól át tudjuk őket látni, és időnk is van átgondolni, hiszen a bíróságokon tombol a nyári szünet.
A most induló nagyjából tíz napban érdemes időt szentelni a távlati tervezésnek. Üljünk le egy gyertyával, egy füzettel és egy pohár borral (vagy meggyszörppel), és gondoljuk át, hol tartunk éppen, hova vágyunk eljutni, és ehhez milyen lépéseket kell megtennünk.
Általában nem írom, hogy „kell”, de most azért mégis igen, mert a próbálkozásokból csak kudarcélmények születnek. A „megpróbálok lefogyni”, és testvére, a „megpróbálom abbahagyni a csattogóslepkézést” (a csattogós lepke helyére természetesen bármely káros függés behelyettesíthető), elve magában hordja a biztos kudarcot. Nem a kudarc lehetőségét, hanem a biztos kudarcot. És ne azért higgyétek ezt el, mert Yoda Mester is így tanítja, hanem mert visszanéztek az életetekbe, és világosan látjátok, hogy amit „megpróbáltatok”, arról már abban a pillanatban tudtátok, hogy NEM teszitek, amikor kimondtátok, hogy megpróbáljátok. Mert amit valóban szándékunkban áll megtenni, azt megtesszük, és nem próbáljuk.
Jól tudunk ebben az időszakban hosszabb távokra tervezni, jobban előre látni. Mondanám a jövőbe érzékelést, de a kettő tök ugyanaz, hiszen a tudatos ember maga alakítja jövőjét, így már nem kunszt előre látni, mit fogsz csinálni, nem?
A mostanában megtett utak személyes üzenetekkel gazdagítanak, és sok esetben sorsokat is fordítanak. Vagy megpróbálnak: komolyan gondoljuk-e, amit célul tűztünk, vagy az első mandíner-katica képes letéríteni az ösvényről.
És akkor az isteni Igazság kereséséről még nem is beszéltünk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.