Kép: legionofpagans.com
Ha tehetném, arra kérnélek Benneteket, hogy az elkövetkező három napban gondolkodjatok, tanuljatok a spiritualitásról, valamint hozzátok rendbe társaitokkal a lelki szintű elcsúszásokat. Ezt tegyétek, és semmi mást.
Tudom persze, hogy nem lehet ilyet kérni, hiszen ott a munkahely, vagy a kötelező nyaralás, meg a jópofizós érdek-kapcsolatok. Értem azt is, hogy nem lehet minden méltatlant azonnal, elvágólag megszüntetni életünkben. (Ez nem teljesen igaz. Meg lehet.) De azt igenis kérhetem, hogy ami odafigyeléssel, szeretettel, kommunikációval helyrehozható (az életben minden helyrehozható ezzel az eszköztárral), annak lássatok neki. Legalább az elejének.
Most van idő megismerni, megszelídíteni a belül lakó sárkányokat, majd cirógatni, ölbe venni, dédelgetni őket. Ideje ráébredni, hogy mélytengerünk sárkánykígyói, a vulkánok mélyén lakó pusztító szörnyetegek saját vonásainkat viselik.
Gondolkodjatok a lelketekről, írjatok verset, írjátok le meditációs tapasztalataitokat, és beszélgessetek. Tárjátok ki lelketeket önmagatok előtt és ne féljetek belepillantani társaitok szívébe.
Vigyétek meditációba ezt az egy igét: „bízom!”. Éljétek át a bizalom állapotát, tudjátok ingathatatlan bizonyossággal, hogy biztonságban vagytok. És ebből az állapotból indítsátok a rendrakást.
Rendet rakni fizikai, lelki és szellemi szinten; rendet tenni kapcsolatainkban… szóljon erről a hét eleje!
Pálcák a kézben, áldás az úton!
