Kép: alphacoders.com (Tarot – Death)
Halottak napján (nincsenek is halottak!) időt kér magának az álmodozás, merengés, meditáció. Lelkünk talán magányra vágyik, egy békés helyre, ahol összegezhet, ahol kicsit egyedül lehet. Ha érzelmi téren akad esetleg lezárandónk, a vasárnap alkalmat kínál erre is.
A lélek dolgai családi vonatkozásban is előtérbe kerülnek. A racionalitáson túl felerősödik az érzelmek szerepe, tapasztalható valósággá válik a mély összetartozás érzése.
A Szaturnusz égi vándorlása során közelíti a Mérleg csillagkép „jövő” serpenyőjét. Ezzel mutatja nekünk, hogy immár elérkezett az ideje, hogy a (spirituális, mélylelki) tapasztalásokat a jövőnk szolgálatába állítsuk. Egyes értelmezések szerint a Mérleg két serpenyőjével az emberi világ méretik meg az isteni értékekkel szemben.
A láthatatlan létsíkokon minden flottul megy. Egyedül a fizikai sík tapasztalatai adják nekünk a fejlődés, a tanulás lehetőségét. Az anyag világába hozott isteni erők, isteni ideák váltják meg az embert a fárasztó körjátékból, amit divatos szóval neveznek a karma kerekének is. A megméretés egyfelől a kifogások-szeretet tengelyen, másfelől a szolgálat tengelyén folyik.
Mindennapjaimmal vajon a lehúzó, vagy a felemelő erőket szolgálom? Életem ösvényét járom, vagy mások által felrajzolt, tőlem idegen útvonalon botladozom? Meg tudom vajon teremteni az egyensúlyt a szellem és az anyag világa között? Odáig rendben van, hogy alattam a föld, felettem az ég, de vajon észreveszem-e magamban a létrát? (Weöres Sándor nyomán)
Sok lehet a kérdés, súlyosak lehetnek a válaszok. Ha van egy szép, nyugodt vasárnapunk, az jó kezdet a szembenézéshez, feldolgozáshoz.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
