Szombaton, az esti óráktól kezdve a nőiesség, a nőiség az új utak kereséséből lassan átfordulhat a mély érzelmek, a spiritualitás irányába. A szerelem is, a művészetek is könnyebben elérnek most lelkünkhöz, és könnyebben nyitják meg a szívünket a másik világra. Ilyenkor a felületes kalandok is hajlamosabbak elmélyülni, a háttérzene is felkavarhatja lényünk legmélyét.
Az érzelmek, a lelkiség vasárnap is fontos lesz. Ha tehetjük, töltsünk időt családunk körében, bátran éljük meg gondoskodós, dédelgetős, odafigyelős késztetéseinket. Sokszor indulunk batyuval és ommogva karmát tisztítani, közben pedig nem vesszük észre a Mindenség egyszerűségét. Hogy ugyanis akivel legfontosabb dolgaink vannak, azt közvetlenül magunk mellé tettük, amikor írtuk a forgatókönyvet.
Fotó: d-w-s.co.uk
Idegenekkel szemben abszolút könnyű elfogadni, megbocsátani, feltétel nélkül szeretni. Ám ha kíváncsiak vagyunk, milyen szinten állunk valójában spirituálisan, töltsünk időt szűk családi körben, vagy régi barátok között. Figyeljük magunkat: vajon meg tudjuk-e tartani harmonikus, tisztaszeretet-állapotunkat, vagy egy idő után esetleg görcsölni kezd az állkapcsunk?
Ez amolyan „senki sem próféta a saját hazájában”-típusú hümmesztő gyakorlat. Nem egyszerű elfogadni, hogy a valódi, személyes tanítást nem az indiai megvilágosodott guru hozza nekünk. Hanem az az utolsó pondró(/szajha), aki már megint olyan aljas módon és kegyetlenül…
Na, ugye!
A vasárnap arról szól, hogy lelki szinten átélhetjük, hogy a polaritás ideája az EGYségből született, és hogy az illúziók világában a távolság ugyanúgy nemlétező fogalom, mint az idő.
Vasárnapi gyakorlat haladóknak: érezzünk rá, hogy annak van legnagyobb szüksége a szeretet fényére, aki fél, aki gyűlöl, aki ordít. És ha minket gyűlöl, velünk ordít, akkor a mi szeretetünk képes őt a legjobban gyógyítani. Mert ha mástól lenne rá szüksége, mással ordítana.
Persze a szeretés gyakorlása közben mi is fejlődünk. Mindig.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
