Oldal kiválasztása

A hét vége felé régi barátunk, az „én”, az „ego” új szerephez jut és szemérmetlenül azt teszi, amire való: tapasztal, élményeket és tanulságokat gyűjt.

{[Jut eszembe, ego: a legtöbb galibát az okozza, hogy kényszerűen és erővel el akarjuk fojtani, elnyomni ezt a nagyon hasznos kis játékszerünket. Minden negatívnak ítélt tulajdonságunkat a nyakába varrjuk, és ráfogjuk, hogy azért nem lehetünk ilyenek meg olyanok, mert „az egóóóm”. Ez persze kényelmes, hiszen kibújhatunk a felelősség alól azáltal, hogy szegény egóra fogunk mindent, ami kellemetlen, a többi dologért meg mi aratjuk le a rózsakoszorúkat (mert ugye vagyunk „mi” és van az „ego”, és ez a kettő nem ugyanaz, hanem az ego az erőszakos és taposóbajnok, mi pedig, akik az ego alatt-kívül létezünk, mi vagyunk Hamupipőke, szépségflastrommal). A gonosz és erőszakos „ego”-ra ráfogtunk mindent amit lehetett, amit pedig még ráfogni is szégyelltünk, azt (az elfojtások tompítóburka alatt) betoltuk a szőnyeg alá. Ezzel azt értük el, hogy harcolunk önmagunk egy nagyon fontos, nélkülözhetetlen részével, akivel ehelyett inkább szövetségesek, társak lehetnénk, hisz egy az utunk.]}

131130

Azon túl, hogy kifejezetten pazar, újító és zseniális ötleteket kaphatunk a hétvégén a segítségnyújtás területén, a gyógyító energiák sokszorozva, nagyon erősen áramlanak, ezért bátran gyógyítson mindenki! Segíthetünk Fénnyel, Szeretettel, Isteni Erővel, Pránával, Reikivel, stb-vel, gyógyítunk közelről, távolról, nagy- és kiskezelések formájában, beszélgetések közben, előtt és után, álomban és ébren, tudatosan és tudattalanul. Erőnket irányíthatjuk emberekre, állatokra, növényekre vagy egész Földanyára, Magyarországra, a Kárpát-medencére, vagy a Kozmoszba. A lényeg, hogy érezzük át, hogy gyógyító erő áramlik bennünk, és ne tartsuk meg magunknak, hanem pazaroljuk, szórjuk szét, sugározzuk mindenkire, akit kedvelünk, kétszer jobban arra, akit nem kedvelünk… a lényeg, hogy ez a csodálatos erő áramolhasson, és hogy ne a partról kelljen néznünk a játékot, hanem minket is hátára vegyen és felrepítsen ez a csodálatos és kifogyhatatlan energia.

Legyünk játékosak, vidámak, és próbáljuk ki, vajon leesik-e az arcunk és kettétörik-e törzsünk hosszában, ha kicsit bolondozunk, ha mosolyt csalunk vadidegenek (ilyen nincs is!) arcára, és feje tetejére állítjuk a világot.

A mostani pár nap szól arról, hogy a Király és a Bolond megbolygatják a poshadt löttyöket, megszívatják a gyevi bírót, rendbe rakják az ország dolgát és megvalósítják az égi harmóniát működési területükön rövid három nap alatt, és közben boroznak, lyányok után rohangásznak és fergetegesen érzik magukat. (Nem feledjük, ugye? Mi vagyunk Király is, Bolond is, gyevi bíró is…)

Pálcák a kézben, áldás az úton.