Pénteken, késő délután (földrajzi elhelyezkedéstől függően este 6 óra körül) a Nap eléri égi pályája legmélyebb pontját. Ezen a ponton a legsötétebb a létezés, de itt kell (na jó, semmit sem kell, de itt célszerű) felébreszteni a belső fényt, itt születik a világ világossága, saját magunk (világ)megváltó, tisztító ereje.
Jó, ha ilyenkor van kéznél szertűz, dob… de egy kicsiny gyertya fénye, néhány hálás gondolat is megteszi. A lényeg, hogy pár pillanatig legyünk jelen a csodának. A karácsony misztériuma nem az, hogy szenteste Gucci vagy Versace, hanem hogy sötét, vagy Fény. Ebben a kérdésben, ezekben a pillanatokban a félhomály nem értelmezhető.
Ha van kedvetek, gyakoroljátok a lencsemágiát. Három napon, három szertartásos étkezés. Gyertya égjen, gondolatok ne kószáljanak.
Amit az előzőekben megtanultunk, amiből és amire felkészültünk, most valósággá válhat. Bennünk az erő, hogy megtegyünk egy lépést, megvalósítsunk egy álmot. Aztán még egyet. Aztán urává váljunk életünknek.
Mindez (a csillagképi elhelyezkedés okán) égi védelem alatt történik. Azért, hogy tanuljunk, hogy tanítsuk egymást, hogy emelkedjünk. És hogy a lelkünkben ébredő fényesség termékenységet hozzon.
Emlékezzetek mindig: égi áldás kíséri mindannyiunk útját.
