A Nimród-meditáció harmadik napja.
Kép: serpentguide.wordpress.com (Exploring Surrender)
A nyári napforduló előtti utolsó pénteken azokra a gondolatokra, szellemi megnyilvánulásokra érdemes odafigyelni, amelyeket tűz, lelkesedés hat át. Ha vágy ébred bennünk valamit jobban megismerni, akkor menjünk és ismerjük meg! Ha kíváncsiak vagyunk, ne habozzunk kérdezni!
Az Oroszlán jelébe lépő Hold a szeretet erejéről tanít. Könnyen eshetünk abba a pocsolyába, ahol meg akarjuk védeni a gyengébbet, meg akarjuk oldani mások helyett a mások problémáját. Erre nincsen semmi szükség. Hagyjuk másoknak, hogy éljék saját életüket, járják saját útjukat.
Igen, ha szerintünk rossz irányba menetelnek, akkor is.
Nem, a „szülő jogán”, az „okosabb jogán” vagy az „idősebb jogán” sem szólhatunk bele kéretlenül.
A Vénusz egyébként az Északi Vízikígyó feje felett jár, amely pozíció az alázatra hívja fel figyelmünket.
Az „alázat” mellett ismét aktuális a „behódolás” fogalma. És a gyakorlat, hogy még véletlenül se keverjük össze ezt a két tiszta minőséget az alamuszi, sunyi hajbókolással és az önfeladással.
Mondhatnánk dióhéjban, hogy válogassuk meg előzőleg nagyon bölcsen, kinek és minek hajtunk fejet később önként, szabadon.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
