Hétfőn alkalmat kínál az Élet, hogy felfedezzük, és ha úgy érezzük: átrajzoljuk határainkat. Bizonyos gyakorisággal egyébként sem árt ám szétnézni ismerőseink között, és elvégezni a rendszerezést. Tudjátok… ki az, aki „valóban”, ki az, aki „nagyjából”, aki „érdekből”, aki „megalkuvásból”, és aki „kényelemből”.
Nem az a baj, hogy van körülöttünk mindenféle kategória… hanem az, ha nem frissítjük néha a listát. Ha nem vesszük észre, hogy bizonyos társaink már régen átkerültek ebből a másikba, és nem fedezzük fel, hogy emebbe viszont újak érkeztek.
A fejlődésünk érdekében most ügyesen újraalkothatjuk falainkat, kerítéseinket. Rajzolhatunk kapukat, áshatunk árkot, nyithatunk átjárót.
Van, hogy annyira belefeledkezünk az építésbe, hogy észre sem vesszük: magányosan állunk egy erődben. És igen, úgy is alakul számtalanszor, hogy méltatlant engedünk be a kapukon. De szerintem ez még mindig nem akkora vész, mint elszalasztani akár egyetlen csodát.
Pálcák a kézben, áldás az úton.