Csendes óráinkban (jó, ha vannak most ilyenek), gondoljuk át, milyen jövőt szeretnénk magunknak. Vegyük sorra azokat a lehúzó erőket, melyek akadályoznak, lassítanak bennünket. Ha mindenképpen kell valami támpont, nézzünk körül a család, a hazugságok, az anyagiak és a „sötét oldal” címszavak alatt. A „sötét oldal” azért idézőjelben, mert továbbra sem létezik külső hatalom, aki akadályozhat bennünket. A Sötét Oldal, Sötét Hatalom, a Gonosz, a Romlás Erői, a Fekete Mágusok – egytől egyik bennünk élnek. Ők azon gondolataink, ösztöneink és rejtett motivációink, akiket még nem öleltünk magunkhoz és nem láttuk meg arcukban saját lényünk gyönyörű, örökfényű vonásait.
Ha figyeltek, érezhetitek már, hogy eljutott a világ arra a szintre, ahol igény van a tiszta játszmákra, igény van arra, hogy az újonnan kezdett menetekben már ne legyenek hazugságok, ne legyen képmutatás. Egyre többször és több helyen figyelhetjük meg (és nem csak karácsonykor), hogy az emberek apró gesztusokat tesznek egymásnak. Parányi kedvességeket, melyek értéke pénzben kifejezhetetlen. Mintha ezekkel a kicsinységekkel azt mondanánk egymásnak: „Fontos vagy. Figyelek. Számíthatsz rám.”
A vadidegeneknek dobált mosoly, az önzetlenül felajánlott segítség (bármilyen formában), már erről szól. És ebből a szempontból mindegy, hogy ha akarom, végső soron semmi nem önzetlen, hiszen az „azt kapom vissza, amit adok” elve alapján a fénymagok vetése saját, elemi érdekünk.
Tudjátok… ez eddig is így volt. Az Univerzum viszonylag régen működik ezek mentén a törvények mentén. A különbség az, hogy mostanában egyre többen ébredünk arra, hogy ami a szeretet-elvű létezéssel szembe megy, az halott. Talán nem azonnal vesszük észre, ha illatosítva van és szépre van sminkelve, de ez nem változtat a hullaságán.
Kép: alphacoders.com
A radikális változás nem arról híres, hogy az első lépéssel kezdődik, aztán lassan jön utána a többi is. A radikális változás úgy indul, hogy mire lépnénk egyet, már nincs hova. Ezt csak azért mondom, hogy a fejünkben maradjon: a változás most történik, folyamatosan. Kozmikus léptékben egy másodperc, a mi időszámításunk szerint hetek, hónapok alatt. Fordul a világ, lehetőséget kaptunk rövidíteni, sokat tenni. Lehetőségünk van gyalog helyett űrszondán utazni. Ezért olyan igen fontos, hogy amikor megérkezik a királyfi az űrhajóval, és megkérdi, hova lesz a fuvar, hajszálpontos elképzelésünk, precíz válaszunk legyen.
Nagyon úgy tűnik, hogy most mindenképpen repülés lesz, ezért érdemes olyan célt alkotni az Univerzum egyik legerősebb anyagából (az emberi érzelemből és gondolatból), ahol el tudjuk képzelni a boldog jövőt.
Ismerjük már, éppen ideje, hogy használni kezdjük azt a tézist, mely szerint a gondolat határozza meg a körülményeket, és nem fordítva.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
