Sosem szoktam megnevezni, konkrétan melyik princípium milyen égi helyzetéről írok, de most minősített helyzet forog fenn. Manapság a Bakban nyüzsög aki számít, a Pajzs alatt, a Sagittarius íjánál. Szilveszter estéjétől durván két napon át még a Hold is súlyosbítja a társaságot. A gyülekezet legnagyobb klikkje ráadásul az Uránusz-Mars oppozícióval zár be dupla teremtő fényszöget, a Jupiter inspirációs helyzetbe fészkelte magát, ezért a naptári év vége és az újév eleje valódi spirituális all-in, ezoterikus piros húsz-száz Ulti Durchmarsch, asztrológiai Paso Doble.
Természetesen igyekszem kitérni mindarra, amit érdekesnek jelöltetek meg. Kísérleti jelleggel egyébként is szeretném fenntartani a párbeszédes formulát, hogy arról olvassatok, ami érdekel Benneteket. (Folyamatosan azért nem fogok pénzről és szerelemről írni, mert én meg az egyhangúsággal zárok oppozíciót.)
Túlnyomórészt a mostani energetika marad az égbolton január első hetének végéig, tehát lesz időnk megrágni sok fényhurkot.
Jut eszembe, Paso Doble: tudtátok, hogy ebben a táncban a férfi a torreádor, ám a nő – a közhiedelemmel ellentétben – nem a bika, hanem a vörös posztó? Ezzel el is érkeztünk az uralkodó csillagtánc egyik érdekes aspektusához.
Nem témája a mai estének, miért bikát kell rituálisan legyőzni, miért nem pl. egy falka nekivadult rozsomákot. Erre majd tavasszal kitérünk, ha lesz kedvünk. Azt viszont vegyétek észre, hogy ebben a termékenységi rítusban (amit ez a Plútó-Mars-Vénusz tánc megtestesít) a végtelenségig korrekt a szereposztás. A torreádor és a posztó együtt dolgozik a cél elérése érdekében. Fontos, hogy értsük a motivációt: ebben a helyzetben nincs kiegyezés, nincs kompromisszum, vagy „beszéljük meg légy szíves higgadtan!”. Ez élet-halál tánc, és a partnerek tökéletes összhangját, együttműködését feltételezi. Ha merev a lepel, ha a viador nem érzi a ritmust, feltétlenül a bika győz.
Férfi és nő precízen meghatározott cél felé haladnak. Egyikük acél, másikuk hajlékony, lágy anyag. Egyik merev, egyenes erő, míg a másik illékony káprázat. Vegyük észre, hogy mindkettő esélytelen a másik nélkül, ugyanakkor tudatában van saját fontosságának. (Nyilván nem az öntudatra ébredt bordó plédről beszélek, hanem mindarról, amit ez a tánc a jelképek nyelvén jelenteni tud.) A két ős-erő itt egymásra utaltan, hatalmas trófeáért táncol, minden ellenében. Ezen a szinten nincsen kapcsolaton belüli hatalmi harc, alá-, vagy fölérendeltség, hazugság. Csak olyan párok lépnek parkettre, akik a felesleges köröket letudták már. Kevélységből halálos hibát véteni nem sikk.
Mostan a Vénusz uralma alatt áll a Mars, kapcsolódással a Föld elemű jelben tomboló Plútóval. Emiatt természetesen érintve vannak a végletek, az anyagi síkon (fizikai szinten) megjelenő kapcsolatok, a szerelem, a férfi-női energiák és minőségek kézben tartása, uralása, működtetése.
Érdekes meditáció lesz abból, ha Paso Doble zenét hallgattok, esetleg megnéztek egy-két koreográfiát, persze jobb olyat, ami nem táncverseny-szagú. Aztán gyújtsatok gyertyát és merengjetek: ehhez a tánchoz (az élet ezen területeihez) milyen férfi, milyen nő méltó? Milyen az a nő, akivel partnere sosem hibázik? Milyen férfi válik érdemessé arra, hogy önmagába oldja a szakrális női princípiumokat? Milyen az aranyhajú tündérlány, és mit tud a legkisebb királyfi, amiért az övé lehet táltos csikó, varázskard és fele királyság? Adjatok Magatoknak időt átgondolni: mitől nő a nő, mitől férfi a férfi. És mi teszi őket méltóvá egymásra, és arra, hogy együtt győzedelmeskedjenek az anyagi világ lehúzó erőin.
A kérdéseket válaszok követik, a válaszokat megértés. És minél több a megértés, annál közelebb jutunk önmagunk megismeréséhez. Tudjátok.
Pálcák a kézben, áldás az úton.