Kép: alphacoders.com
A szerdával induló pár nap kiemelten fantasztikus lehetőséget kínál a spirituális művészetek számára, illetve arra, hogy felfedezzük a spiritualitást a művészetben. Mindenféle művészetben, mert ezek az alkotások (vagy jelenségek) attól tartoznak a „művészet” kategóriába, hogy összekötik az embert isteni önvalójával. Olyan élményeket, tapasztalásokat adnak, ami kiragad a materiális világból, és racionális fogalomkészlettel leírhatatlan, megmagyarázhatatlan. És ettől szép.
Érdemes most meditálni, álmodozni, mert itt nyílnak meg a kapuk, itt kapjuk meg a kulcsokat érzelmeink, múltunk, vakfoltjaink megértéséhez, tisztításához, emeléséhez.
Hölgyeknek másik izgalmas lehetőség, hogy fejlődésük könnyen járható, laza ösvényét fedezhetik fel, ha saját nőiségük által közelednek a transzcendenciához. Ilyen például, amikor felvesszük a kapcsolatot Földanyával, amikor felfedezzük, milyen érzés mezítláb a füvön járkálni, a szabadban jógázni (vagy csak lélegezni), amikor megölelünk egy fát, vagy hálásak vagyunk az égi áldásért: a tisztító, termékenyítő, enyhülést hozó esőért.
Felfedezhetjük, hogy a tekintet varázsa, az érintéssel kavart erőörvény nem véletlenszerűen hat és irányítatlanul kevereg a világban, hanem tudatosan irányítható és használható bármely és minden helyzetnek megfelelően.
Hogy az ölelésnek (nem a szexualitásnak, hanem az egyszerű ölelésnek) is van filozófiája, rendje, értelme és saját meséje.
És így tovább, a végtelenségig. Minden, ami saját örökfényű szellemünkhöz vezet bennünket: vallás, és minden hely, ami elősegíti ezt a folyamatot: templom.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
