Kép: impphoto.com
Aki ilyesmire van kihegyezve, szombaton érezheti már, hogy a Vénusz addig sündörög, mígnem trigonális kapcsolatba kerül a Plútóval. Ennek a csodálatos táncnak megint millió megjelenési formája lehet, egyik kedvencem a lelkünk mélyéből születő művészet. Van úgy, hogy az embert ösztönei, egyéni beállítású szenvedélyei kicsit megdobálják. Bölcs ember, aki ezekből a kiapadni képtelen energiákból merít ahhoz, hogy valamit létrehozzon, kifejezzen a téridő síkján.
Attól, hogy valaki alkot, még nem biztos, hogy nem dobálódik, de ha a szenvedélyeknek és ösztönerőknek értelmes medret keresünk, kevesebb idejük és energiájuk lesz életeket borogatni, terveket keresztbe húzni.
Természetesen azok a tervek, amelyek készakarva szembe mennek eredeti Sorsunkkal, keresztbehúzatásra születtek, így rájuk a fenti kitétel nem vonatkozik.
Megtörténik néha az is, hogy valamely radikális és gyökeres változ(tat)ás kell ahhoz, hogy megjelenjen életünkben a harmónia. Ha úgy érezzük, hogy ez velünk is így lehet, talán okosabb együtt úszni az áramlatokkal, mintsem végkimerülve és káromkodva megfulladni.
A fulladás meglehetősen kellemetlen halál – szellemi és lelki értelemben egyaránt.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
