Pénteken, a déli órákban érezhetjük leginkább, hogy megdöbbentő lelki erő és feneketlen mélységből előkerülő érzelmi tartalékok állnak rendelkezésünkre, ha végre rászánjuk magunkat, hogy megtesszük a konkrét lépéseket a kezdetek (az újrakezdés) felé.
Kép: wigantshirtemporium.co.uk (St. George and the Dragon)
Kikerülhetetlen természetesen a felszabadultság, a bennünk lakó valódi késztetések fel- és kiszabadítása, valamint a szabadság engesztelhetetlen hajtóereje úgy általában.
Mindannyian ismeritek a sárkányos sztorikat, amelyekben különféle hősök lemészárolják a sárkánylényeket. Szeretem úgy értelmezni ezeket a meséket, hogy igazából nincs szó arról, hogy térdig gázolunk a kiontott sárkánybélben. Arról van szó, hogy a saját magunkban található visszahúzó, hátráltató ösztönöket, alantas késztetéseket felismerjük, és (néha komoly küzdelemben) győzelmet aratunk felettük. Mindez persze belső kategória. Külső szemlélő számára adott esetben a legnagyobb, üvöltő, pusztító sárkány legyőzése is kimerül egy pillarebbenésben. Sokszor nem játszódik görög tragédia a külső térben. Van úgy, hogy az Élet egyetlen legördülő könnycseppbe sűríti a legnagyobb csatákat, a leghősiesebb küzdelmeket.
Ezért hát… figyeljetek jól egymásra és legyetek türelemmel, hiszen lehet, hogy a másik közönyösnek tűnik, miközben éppen kifordul a világa a sarkaiból.
Sárkánya pedig van mindenkinek.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
