A minap kezdődő időszak szól az elmélyülés, összegzés fokozott igényéről, de szól arról is, hogy cselekedeteink immár többnyire a jövő érdekében, a jövőre hatva jelennek meg. Analóg ez a törekvés a magok elültetésével és szükséges hozzá annak felismerése, hogy jövőnket sehonnan nem tudjuk tisztítani, kizárólag a jelen pillanatból. Az „itt és most” az optimális hely és optimális idő a jövőért való munkálkodásnak.
Margóra való megjegyzés: mielőtt mások (gyermekeink, családunk, munkatársaink) életéért és jövőjéért lépnénk pástra, mindig teszteljük vissza, mi a helyzet saját portánk előtt. Szép dolog a másokért való cselekvés, a megváltói munka meg egyenesen trendi, de – fájdalom – most is igaz, hogy nem tudunk másnál takarítani, amíg a mi lakásunk mocskos. Egyrészt mert nem hiteles, másrészt mert az otthon ránk ragadt cafrangokat belehullajtjuk más életébe és még csak észre sem vesszük.
Ezért tehát az Alföldnél is laposabb az a kifogás, hogy azért nincs időnk saját életünket rendbe tenni, mert folyton másokért tevékenykedünk. Ez humbug, közismert angolszász nevén „bullshit”. Vegyük észre, kerüljük el, iktassuk ki. Mindenkinek van saját élete, saját jövője, saját portája. És mindenki jobban teszi, ha legeslegelőbb ezekkel törődik.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
