Bár a kedd nem Mikulás, mégis sok különös, izgalmas, netán különösen izgalmas lehetőséget hoz zsákjában.
Kép: alphacoders.com
A déli órákban átvonuló hatásként jelentkezik a lélek extrém teherbírása. Érzelmi szinten többet bírunk, mint egyébkor, és ez nem azért van így, hogy magának a jelenségnek örüljünk, hanem hogy lépéseket tegyünk a szabadság felé. A keddi nap hozza a nagy levegőt, ami a rázós gondolatok kimondásához szükséges. Vagy a rakétásító cselekedetek megcselekedéséhez. Mert most van itt az ideje, hogy a fizikai világban, konkrét formában lássunk neki önmagunk szabadságosításához. Mindenki ott, ahol úgy érzi, még nem szárnyal.
Szintén átvonuló hatás (csak kb. hétvégéig tartó vonulással) a vénuszi analógiák uránuszi motivációja. Magyarul: a kapcsolatok és művészetek szabadsága, tisztítása. Figyelmünk arra irányul, mit jelent a szabadság valójában, hogyan lehet ezt kapcsolatokra értelmezni, netán a szerelemben minek kell történni ahhoz, hogy ne láncok csörögjenek, hanem szárnyak suhogjanak. Szívünk rápendül arra, ami szokatlan, ami kilóg a sormintából. Esetleg nem csak pendülünk, hanem mi magunk leszünk a szikra, ami elindítja a tűzijátékot.
Valószínű, hogy egyes életjátékokban nem lehet tovább elsunnyogni a tisztán jelenlévő, megélni vágyott női(es)séget. Ahol a női energetika meg akar nyilvánulni, ott jobb, ha enged az ember. Akár női, akár férfi alakban élünk éppen. Ne féljetek, Kedvesek, a félelem hülye tanácsokat ad: ha rá hallgatunk, takaríthatunk kukulásig.
Ha olyasmit tapasztalunk a mostani egy-két napban, hogy társaink nem értik meg, amit mondunk, ha olyan élményeink keletkeznek, mintha egyazon anyanyelven minduntalan elbeszélnénk mások mellett, ez talán csak azért van, mert Sorsunk így céloz finoman arra, hogy kommunikálni nem csupán szavakkal lehet.
Hanem máshogy is.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
