A következő néhány napban is könnyebben ráhangolódhatunk lelki mélységekre, spirituális titkokra. Adódik a lehetőség, hogy észrevegyük és meghaladjuk saját korlátainkat. A gátak áttörésével nyerhető szabadságot most művészi tevékenység ihletőjeként is hasznosíthatjuk. Ha úgy tetszik: eljött az ideje a művészi alkotásnak. Kreativitásunkkal működhetünk anyagi szinten, de felszabadító, energetizáló hatása lehet a táncnak, éneklésnek is. A mozgásművészetekben az anyag maga a testünk, ebben alkotunk, ezzel hozunk létre illékonyságukban is maradandó élményeket.
Figyelmünket befelé fordítván világosabban látjuk a bennünk lévő szélsőségeket, végletességeket. Ez az időszak kiváló az önvizsgálatra és a különféle önismereti gyakorlatok elvégzésére. A lehetőség talán riasztó, de a díjazás pazar: minél részletesebb térképet rajzolunk önmagunkhoz, annál könnyebben eligazodunk saját labirintusainkban. Lelki tükrünkben Isten fénye ragyog; önvalónk megismerésével magas összefüggéseket érthetünk meg. Az önmagát nemesítő lélekben az információ tudássá válik, a nyers élmények tiszta bölcsességgé kristályosodnak.
Spirituális gyakorlatainkban szenteljünk egyforma figyelmet a meditációnak és a koncentrációnak. Ez a két erő egymással ellentétesen hat, egymást kiegészíti. Ritmusuk közelebb viszi az EGYséghez a lelket.
Június utolsó vasárnapján mindenkinek kötelező kitárt lélekkel figyelni a megérzéseit. Álmaink, meditációs élményeink inspiráló, zseniális gondolatokat közvetítenek számunkra, melyek magukban hordják új dolgok elkezdésének lehetőségét, a változás csíráját. Tegyétek fel ügyesen kérdéseiteket, majd figyeljétek álmaitokat és az iciri belső hangocskát.
Alkalmasint holmi hatalmi harcok árnyékolhatják be kapcsolatainkat. Ilyenkor tartsuk szem előtt, hogy az ösvény előre-felfelé vezet, és hogy a másik emberben is Isten fénye ragyog. Továbbá: olykor megesik, hogy valaki azért ordít velünk, hogy biztosan meghalljuk, amit üzenni kíván.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
