Hetekig érezhető lesz még az a hatás, amelynek néhány aspektusát alant érintjük. Az alacsony szintekről ritkán teszek említést, hiszen ha vannak, felismerjük őket úgyis életünkben, és akkor inkább arra jó figyelni, miként emelhetjük őket magasabb frekvenciára, hogy a poláris világ ítélete szerint sem „rosszak”, hanem „jók” legyenek ettől fogva.
Onnan indulunk, hogy most akarva-akaratlan mindannyian szembenézünk múltunk egy darabjával. Akkor meg – ha már választani lehet – inkább legyen akarva. Célszerű kifaggatni elmúlt élményeinket, milyen tanulságot mulasztottunk el levonni korábban. Ha ezt lefocizzuk fejben, kevesebb az esélye, hogy kobakon önt a múltban tornyosuló trágyahalom. Azonban amikor megleljük a múlt (akár a családi múlt) tanításait, annak kézzelfogható eredményei is lehetnek. Még akár anyagi szinten is, de szellemiekben mindenképp. Most hosszú ideig a váratlanság és az újdonságok dominálnak, úgyhogy lassan akár hozzá is szokhatunk a változáshoz. (Úgy hiszem, a materiális gondolkodás valahol ezen a tájékon kezd hevenyen csuklani.)
Itt az ideje, hogy engedjük a lelkünket választani, még akkor is (főleg akkor), ha tanfolyamot választunk. Jó időszak ez új tanulmányokba fogni, látókört szélesíteni. Bátran lehet kísérletezni: vajon a kozmikus igazságok megállják-e a helyüket mindhárom létsíkon, minden körülmények között.
Annyit segítek, hogy a kozmikus igazságok megállják. Tehát ha olyan igazságra bukkanunk, amely megfúrható bármilyen szempontból, akkor az sem nem kozmikus, sem nem igazság. Legyünk szemfülesek, és lőjük körbe az elméletet (ajánlatot, kérést, döntéshelyzetet) a lehető legtöbb szögből. Egy idő után (talán már azonnal) látni fogjuk, hogy ez játék. Élvezetes, izgalmas.
Minél több átfogó törvényszerűségnek érzünk rá a velejére, annál közelebb jutunk a szabadsághoz, annál tisztább életet élhetünk, és tudjátok: ezek egyike sem csupán anyagi kategória. De a jó hír az, hogy az is.
Jelentősége lehet a testvéri kapcsolatoknak, a régi dolgok átbeszélésével (ha vannak testvérek közötti viták, akkor ott) szintén sok fájdalmas és szorítós helyzet tisztázódhat, ami újra csak szabadságot jelent. (Azért, mert a gyűlölet, kisemmizettség, megalázottság, féltékenység egytől egyig kötelék, méghozzá az erős fajtából. A kötelékek pedig nem tartoznak a szabadság fogalomköréhez.)
A szabadság is, a rabság is elsősorban (talán kizárólag) szellemi kategória. Mindkettő megteremtéséhez ugyanannyi erőfeszítésre van szükség. Az irányt mi választjuk, az élet társasjáték.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
