Szerda óta érzékelhető a gondolati szintű váltás, amely a tűz ereje helyett lassanként átteszi a hangsúlyt a logikai, analitikai vizsgálatokra. Szellemi szinten most fontossá válik a „hallgattassék meg a másik fél is” elve, az ellenvélemények, ellentétek ismeretéből tudjuk levonni a szintézisen alapuló következtetést.
Gondolatiságunk szárnyakat kap, most egy ideig megint nagyon jók leszünk elméletben. Ha nem vigyázunk (de miért ne vigyáznánk?) könnyen túlagyalósba fordulhat a most induló időszak.
Ismét remek alkalmak láncolata tolong, hogy gyakoroljuk a valódi eszmecserét. Éppen ideje, hogy elfelejtsük a nagy részét annak, amit retorikából meg kommunikációelméletből tanultunk. Elég annyit megjegyezni, hogy ha két ember gondolatokat cserél, akkor mindkettőjüknek kétszer annyi lesz, mint eredetileg volt. Valamint: ha valamit képesek vagyunk megérteni, azt többé nem gyűlöljük.
És hogy a beszélgetés nem abból áll, hogy pörgetem a fejemben a már elkészült válaszomat, aztán azonnal rászórom a másikra, amint levegőt vesz. Hanem meghallgatom, megrágom, megfontolom azt, amit mondott, és nem ijedek meg, ha közben néhány pillanatig csend van, mert ez a csend még nem ölt meg senkit. Aztán meghallgatom, mit felel rá a lelkem, és csak akkor válaszolok, ha érdemben van mit közöljek.
A – lehetőleg több tanú előtt elkövetett – intellektuális kéjgyilkosság nem aranyos cél.
Izgalmas program, szabad gyakorolni: odafigyelni, megérteni, kérdezni. Odafigyelni úgy a szavakra, mint a szavak mögé.
Pálcák a kézben, áldás az úton.