Hétvégére a teremtő energiák akcióba lendülnek ismét. Kiáradó és befogadó kreativitásunkat kiegyensúlyozottan tudjuk működtetni. Könnyebben fordíthatjuk hiábavaló kapcsolati küzdelmeinket termékeny eszmecserébe, a megértés és megértetés alkímiai átalakításába.
Nem baj egyáltalán, ha kapcsolaton belül kritikai észrevétel van, vagy ha kifejezzük, hogy valami nem tetszik, vagy hogy a társunk – véleményünk szerint – nem jól tesz valamit. A gondok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy a jelzés azért érkezik, hogy általa jobb emberré válhassunk, vagy fejlődjön a kapcsolatunk. Annak van ideje (most kifejezetten, de háttér-hatásként állandóan), hogy a férfi és a női energiák egymást segítve, kiegyensúlyozottan áradjanak; a kapcsolati tüzek elégessék a méltatlan salakot, az érintett résztvevők pedig ezáltal jobb emberré váljanak, magasabb szintre emelkedhessenek.
Ha nem sértettségből és támadólag, nem is helyből védekezve, hanem saját értékének teljes tudatában, önmagunkban is teljes egészként áramoltatjuk a férfi és női erőinket, észre fogjuk venni, hogy megnyilvánulásaink, a kapott visszajelzések és az együtt töltött értékes idő kapcsolati toronydaruként működnek.
Ha toccogatásnak fogjuk fel, és úgy érezzük, a másik sérülést akar okozni és a Sióban keres korallzátonyt, akkor sanszos, hogy a szociális interakciót s.ggbe lőtte az ármány. A „mit keresek én itt?”-típusú kérdések feltevéséhez (és adekvát megválaszolásához) nem kell semmiféle különleges csillagállás.
Pálcák a kézben, áldás az úton.