Pénteken a nagy gyakorlatiasság közé beficcen némi spiritualitás, misztikus érzékenység. Vagy érzékenység a szó hétköznapi értelmében: több érzelemmel, áradó lelkiséggel. Reméljük, hogy a környezetünkben senki sem dönt úgy, hogy ő inkább hisztiben, túlérzékenységben és mártírkodásban éli ki ezt az aspektust. Ha mégis, akkor vérmérsékletünktől függően lehetünk türelmesek és kedvesek, vagy lehet a „B”-terv egy kellemes, magányos séta az erdőben.
Kép: alphacoders.com
A kirándulás a legtöbbször jó alternatíva, hogy mást ne mondjak: a fák SOHA nem alkalmaznak lelki terrort. Érdemes megszokni, hogy mindig választhatjuk veszekedés helyett a sétát, értelmetlen huzavona helyett a természet nyugtató, gyógyító varázslatát. Sokan nem tudják, hogy a természetjárás is alapvető emberi jog.
Döntsünk bárhogy, hasznos lesz, ha magunkkal viszünk egy kis noteszt és ceruzát. Gondolati szinten folytatódik a termékenység, és ha engedjük, átitathatja mindezt a spiritualitás. Ilyen körülmények között születnek a legcsodálatosabb versek, az érzelmeket felkavaró, lelket szárnyukra vevő, elringató, más dimenzióba kukucska-ablakot nyitó (irodalmi) alkotások.
Aki szeret levelet írni, vagy írásban jobban fejezi ki magát, most elemében van. A spirituális úton oly sokszor emlegetett naplóírás is könnyebben megy ilyenkor. Aki még nem ír naplót, kezdjen hozzá serényen!
A lélek dolgaiban elmerülve, meditációban, vagy akár zenét hallgatva vagy játszva: kapukat nyithatunk a másik világra. Aki nem akar nyitogatni, öleljen meg valakit, az is számít. Társaink lelkére hangolódva sokszor többet haladunk előre a lelki úton, mint akárhány morzsolót elolvasva. Vagy akárhány olvasót elmorzsolva.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
