Oldal kiválasztása
A mai csillagrejtvény nem gyorsan változó aspektusokról szól.  Egyik személyes kedvencem, a Szaturnusz, a Skorpió jelében, a Szűz csillagkép haloványabb, angyali csillagainál vándorol. Ma ennek az égi helyzetnek az egyik titkáról, egyik értelmezési lehetőségéről mesélek.
 
Aki kérdezőként és keresőként legalább néha nyitott szemmel jár, tisztában van azzal, hogy korlátainkat mindenkor magunknak hozzuk létre. Nincs olyan, hogy valami rosszindulatú, tetves külső körülmény áldozatául estem. „Én próbáltam, tényleg, de a fránya gazdasági környezet, meg a családtagok és a gyermekkori sanyargatások meg a nap is pont szembe sütött…”
 
Nem.
 
Saját világunknak minden oka és eredője bennünk van. Ez egyfelől rossz hír azoknak, akik szenvedélyesen kifogásokat gyártanak megoldások helyett. Hiszen ha ez így igaz, akkor a felelősség sem tolható át másokra. Hirtelen kiürül a bűnbak-szatyor. Másfelől azonban csodálatos lehetőség ez a gondolat. Mert abban a pillanatban, hogy ráérzünk ennek a tételnek igazságára, belénk villámlik a felismerés: ha az okok kizárólag tőlem függnek, saját hatáskörben átírhatom a forgatókönyvet.
Bizony. Jól tetszik olvasni.Tapasztalatom szerint a legtöbb, spiritualitás felé forduló keresőt ez a gondolat késztette arra, hogy figyelmét befelé irányítsa. A spirituális titkok kutatása az egyik lehetséges módja korlátaink felismerésének és meghaladásának. Az egyik legismertebb tanítás azt mondja: ha egy démonnak (korlátnak, félelemnek, gátlásnak, stb.) kimondjuk a nevét (vagyis felismerjük), többé nincs hatalma fölöttünk. Vagyis szabadok vagyunk, az a bilincs már nem köt minket. Nagyon sok kereső azért fordul a misztikus tudományok felé, mert saját korlátait kívánja meghaladni – és ez nagyon jól van így.

Az asztrozófia ezt a tudást azzal a varázslattal egészíti ki, hogy megmutatja: ebben a mostani (hosszabb) időszakban a spirituális keresőket és kérdezőket az angyali világ hihetetlen mértékben segíti. Magyarul ez annyit jelent, hogy ha egy lépést teszünk az angyalok felé, ők hanyatt-homlok elkezdenek rohanni felénk. A hasra esés határán egyensúlyoznak, annyira vágyják ránk önteni segítségüket, áldásukat. A Fény angyalai nem kiszúrásra játszanak. Az ő céljuk és örömük is az, ha az Isten-gyermek szintet ugrik, emelkedik. El ne higgyétek, hogy csak a szenvedések tanítanak! (Persze ha ez így túl profán gondolat, akkor hagyjatok szegényeknek békét, hadd szepegjenek a glóriájuk közepén.)

Velem vagytok még? Akkor döntsünk le egy újabb tabut (ha már feljebb erről írtam…)

Az angyalmágia nem feltétlenül arról szól, hogy valami vetítős szöveget megírunk előre (a biztonság kedvéért archaikus nyelven, hátha nem értik az Angyalok ezeket a modern kifejezéseket), aztán templomban, alázatosan, a sok púder között szorongva, sutyorogva megemlítjük, hogy ha esetleg erre járnak és nincs egyéb dolguk, megtehetnék ezt vagy azt, bár úgysem érdemeljük meg, mert eleve bűnösök vagyunk, de azért talán… Ha én angyal lennék, tuti elmenne a kedvem a szakmámtól. (A Létezés szerencséje, hogy nem vagyok angyal.)

Próbáljátok ki, hogy amikor legközelebb angyali segítséget kértek, olyan hangnemben tegyétek ezt, mintha egy régi baráttól kérnétek valamit, akiről minden kétséget kizárólag tudjátok, hogy birtokában van annak, amit kérni akartok tőle, és hogy minden vágya, hogy ezt odaadhassa végre. Járja át ez a tudat az egész valótokat, majd saját szavaitokkal, mondjátok el egyenesen, amit akartok. Úgy, ahogy van. Ohne habcsók.

Minden manír, minden szenvelgés, minden szépítés hazugság. Az angyali világ nem tud mit kezdeni a hazugsággal. Közben égjen gyertya, és az sem árt, ha előtte három nappal már nem esztek húst és állati zsiradékot, nem isztok alkoholt.

Pálcák a kézben, áldás az úton.