Kép: mets360.com
Kedden lehetőséget kapunk, hogy lelki szinten helyükre tegyük a dolgokat. Illetve elrendezzük magunkban a társainkhoz fűződő viszonyunkat.
Tudjátok… olykor érdekes felfedezéseket lehet tenni, amikor megkotorjuk kapcsolataink mélyét. Mert nyilván szeretem a testvéremet, hiszen a testvérem. De ha leveszem a társadalmi álarcot, mi marad? És a szülők? És a gyerekek? Barátok? Távolabbi rokonok? Munkatársak és szomszédok?
Jó képet vágunk, vagy szívből szeretünk? Ha nem muszájlana, szabadon is töltenénk velük időt, vagy inkább bekotornánk őket egy mély sóderágyba?
Ha a saját életünkben ismerjük a viszonyrendszereket, könnyebben észrevesszük mások arcán is a kirakatvigyort, mögötte a járulékos milyenazanyáddal.
Nem mondom, hogy mindig minden válasz felemelő, de az már nagy lépés, ha őszinte.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
