Lépésről lépésre haladunk célunk felé. Erőt, lendületet, merészséget kapunk az Égi Vándoroktól valódi vágyaink beteljesítéséhez.
Amit korlátnak érzünk, könnyen bizonyulhat misztikus tapasztalásnak, önmagunk rejtett mélységeire nyíló kapunak. Felesleges rohanni, van idő mindent átgondolni, de ne molyoljuk túl az életet. A játszótér azért van, hogy hintázzunk, nem pedig azért, hogy a sarokból nézzük a többieket. Ebben persze benne van, hogy hasra esünk. Nem baj. Attól szép, hogy a mély homokban nem eshet komoly bajunk, és Atya is lent van a téren.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
