Akinek édesanyjával kapcsolatban (vagy az anyai minőséggel úgy általában) tisztázni, tisztítanivalója akad, szombaton beleállhat a feladatba. Édesanyánktól tudatosan vagy tudat alatt továbbhozott mintáinkat felismerhetjük, a szülő-gyermek konfliktusokat rendezhetjük.
Akinek édesanyja már nincs fizikai testben, ezeket a beszélgetéseket és elengedéseket tökéletesen kielégítő eredménnyel lefolytathatja a lelkében, egy gyertya mellett, nyugodt, csendes környezetben. Vagy akár a napsütötte, ébredő természetben sétálva.
Különösen hölgyeknél van annak nagy jelentősége a tudatosodás ösvényén, hogy a belénk kódolt (anyai és női) mintákat, a magától értetődőnek vett cselekvési formákat tudatosítsuk, kiértékeljük, és – ahol kell – megváltoztassuk.
A hétvége első napja optimális az érzelmi kérdésekben való elmélyülést tekintve: mindannyiunknak kell idő, melyben rácsodálkozunk belső világunkra, érzelmeink mélységére és sokszínűségére. Ezt a tevékenységet segítik most az (üzenő) álmok és a meditációs gyakorlatok.
Higgyétek el (tapasztalatból mondom): olykor azt hisszük, pöpecül ketyeg a motor, járjuk az önismeret útját, tisztítottunk-oldottunk-megbocsátottunk… aztán egy nap nyakunkba zúdul a jegesleves: ízelítőt kapunk abból, milyen lenne, ha valóban éreznénk, ha valóban megélnénk az érzelmeinket.
Ha ilyesmi történik, tudnunk érdemes: semmi baj nem történt, leporoljuk magunkat, elgondolkozunk, és a mindennapi koncentrációs gyakorlatok közé idővel felvesszük az érzelemgyakorlatokat is.
Aki ezt az utat járja, olykor meglepődik. A tudatosuló vágyak, késztetések, a mindig újdonságokkal szolgáló belső világ örök mozgása jelzi, hogy jó úton járunk, hogy élünk, és hogy ismét tettünk egy lépést befelé; előre-felfelé.
Pálcák a kézben, áldás az úton.